vissza | nyomtatás

Faóriások és famatuzsálemek

Meddig él egy fa? A képzelet gyakran öregbíti a fákat, akár évszázadokkal is. Valójában egyik vénség korát sem tudjuk pontosan megmondani, mivel a gyakori korhadó belső miatt nehéz az évgyűrűjüket megszámlálni. Mindenesetre a hazai fafajoknál száz év felett már az összes egyedet aggastyánnak tekinthetjük, mindet megilleti a tisztelet.

Mi az igazság?
A népszerű kvízműsorokban gyakran teszik fel a kérdést, hogy melyik a világ legnagyobb, legmagasabb vagy legöregebb fája. Sokszor egy óriás (más néven hegyi) mamutfenyőt jelölnek meg mindhárom kérdés esetében helyes válaszként. Holott a legmagasabb egy amerikai duglászfenyő volt, ma egy tengerparti mamutfenyő, a legnagyobb kerületű egy mexikói mocsárciprus, a legöregebb pedig egy tasmán magköpenyciprus. Mégis, miben ér el rekordot az óriás mamutfenyő? Ez a legnagyobb fatérfogatú fa, s a világ legnagyobb tömegű élőlénye! Vaskos törzsének átmérője a talaj fölött eléri a 11 métert, de 9 és 45 méter magasságban is csak 3-3,5 méterrel karcsúbb. Tömege 1500 tonna, térfogata akár 1486 köbméter is lehet.

Nagyon viszonylagos az "öregkor". Az akác, a jegenyenyár már 150 évesen matuzsálemnek számít. A szelídgesztenye, a dió, a hárs és a platán az 500-600 évet is betöltheti, a kocsányos tölgy pedig megérheti a bibliai Matuzsálem (Noé nagyapja) korát, a 969. esztendőt is. Saját fejlődéséhez mérten a 130 éves alcsúti akác öregebb, mint az "ezeresztendős", éppen mostanában elpusztult zsennyei tölgy.
A legöregebb, 10 500 évesnek tartott fa, a tasmán magköpenyciprus (Lagarostrobos franklinii) Ausztráliában, 980 méter tengerszint feletti magasságon él, a tasmániai Reeden-hegyen. Ez a fafaj volt egykor a délnyugat-tasmániai galériaerdők fő fája, több szintben is uralta a folyóvölgyeket. Lassan növekszik, s évente csak 0,3-2 millimétert vastagszik. A XIX-XX. században gyantás fájáért kutatták át a ma is nehezen bejárható, esőktől áztatott vidékeket, és kiválogatták, majd könyörtelenül kivágták a fák javát. Állományai megfogyatkoztak, s ma már a 40-50 centiméteres törzsű fák is (ezek kora 1500-2000 év) turistákat vonzanak. Legnagyobb érintetlen erdei - például a Gordon-folyó felső szakaszán - csak azért tudtak fennmaradni, mert a több száz méter mély szurdokokban alig lehet megközelíteni őket. A Gordon-folyón - a tiltakozások ellenére - azonban a gát megépült s a magköpenyciprus csodaszép állományai kerültek víz alá.

Kaliforniában, a White Mountains erdeiben szintén számos, a világ legidősebbjei közé tartozó fa él. Törzseik a viharos sivatagi szelekkel dacolva a kopár, sziklás szirtekkel szinte összenőttek. Köztük található az a 4700 éves simatűjű szálkásfenyő (Pinus aristata var. longaeva), amely a helyiektől a "Methusalem tree" nevet kapta. A Kínában és Japánban honos, nálunk többnyire csak arborétumokban előforduló japánciprus (Cryptomeria japonica) hazájában 60-70 méter magasra is megnő. Egy-egy példányának korát 5000 évre becsülik (más források szerint némelyik 7000 éves).
Európában az egyik legidősebb matuzsálem Skóciában található, egy tiszafa (Taxus baccata), amelyet 3000 évesnek tartanak. Ennek legföljebb "kistestvére" lehet Lengyelország legvénebb, 1280 éves tiszafája Henrików Luban#skiban. A görögországi Kos-szigeten 2500 évesnek vélnek egy keleti platánt (Platanus orientalis). A ma élő kocsányos tölgyek (Quercus robur) közül a franciaországi Montravail-ban élő példányt tartják a legidősebbnek, korát 2000 évre becsülik.
Német példák között tallózva érdemes megemlíteni az egyik legöregebb németországi kislevelű hársat (Tilia cordata) Heedéből, amelyet 600-1000 évesre becsülnek, törzsének kerülete 16,15 méter. Gülitzben él egy hatalmas hegyi szil (Ulmus glabra) a maga 9,7 méteres kerületével, kora 400-700 év. A szintén 400-700 éves himmelsbergi nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) kerülete 8,98 méter, s bélyegen is szerepelt. A tannheimi 850 évesnek tartott (de inkább 400-600 éves) tölgy kerülete 7,86 méter. Pondorf határában egy óriási bükkfa (Fagus sylvatica) található. A "Bajor bükk" kerülete 8,9 méter, s 250-400 éves lehet.

Mekkora fa a faóriás?
Nehéz erre a kérdésre is választ adni. A fa magassága, a mellmagassági átmérője, a törzskerülete, esetleg a fatérfogata alapján tekinthetünk egy fát rendkívüli méretűnek. A növekedést a termőhely, a faji és egyedi genetikai adottságok erőteljesen befolyásolják. Ha a méreteket mindenképpen számszerűsíteni szeretnénk, talán kimondhatjuk: nálunk a 35 méternél magasabb, a 80 centiméternél nagyobb átmérőjű és a 3,2 méter törzskerületű fa már különlegesnek tekinthető.
Földünk egyik legmagasabb fája a Washington államban, az Olympic Nemzeti Parkban 1930-ban, 1030 éves korában kidőlt, 119,8 méter magas Mineral Tree névre keresztelt amerikai duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) volt. A kaliforniai Redwood Nemzeti Parkban található a Tall Tree - egy 700 éves tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens) -, amelynek szédítő, 112,1 méter a magassága. A szintén e fajhoz tartozó Sztratoszféra óriása a Humbolt Állami Parkban 110,5 méteresre nőtt. Mára a hajdan végtelen mamutfenyőerdőknek csak hírmondói maradtak, az eredeti ősrengeteg alig 3 százaléka került oltalom alá a nemzeti parkokban. Jelenleg mintegy 90 olyan mamutfenyőről tudnak, amelyek túllépték a 105 méteres határt, s közülük majdnem 30 több mint 108 méter magas. E fák csúcsa már elvész az óceánról odaáramló párás levegőben, a felhők között.

Egynémely eukaliptuszfaj ugyancsak roppant magasságokat ér el. Ausztráliában él a királyeukaliptusz (Eucalyptus regnans) Swamp gum nevű, 91 méteres példánya, valamint az Eucalyptus viminalis egy 90,5 méter magas egyede, a White Knight. Európa alighanem leghatalmasabb fája egy 70 méter magas tarkalevelű eukaliptusz (Eucalyptus diversicolor). A Portugáliában található fa földrészünkön nem őshonos faj.

A világ egyik legterjedelmesebb fája a mexikói Oaxacában élő mexikói mocsárciprus (Taxodium mucronatum). Mély öblöktől tagolt törzsének mellmagassági kerülete 57,9 méter, legnagyobb átmérője 14,5 méter. Méltán nevezik El Gigante-nak. Korát 2000 évre becsülik. Az aztékok misztikus fája önmaga sarjtelepéből nőtt ki, s lett egy XV. századi hármas facsoportból - a feltörő újabb sarjakkal együtt - lassanként egyetlen óriássá. Szintén hihetetlen méreteket ér el az a Szicíliában élő, 2000 évesnek vélt szelídgesztenye (Castanea sativa), amelynek törzskerülete 55 méter. Egy dél-afrikai 900 éves majomkenyér-, azaz baobabfa (Adansonia digitata) kerülete 33,4 méter. E fafajra Michel Adanson francia természetbúvár talált rá Nyugat-Afrika partjai mellett a Zöldfoki-szigeteken. Már ő is megemlékezett e baobabfák lélegzetelállító méreteiről, különös alakjáról. Linné - a kutató munkássága előtt tisztelegve - róla nevezte el a nemzetséget.

Az egyesült államokbeli Kings Canyon Nemzeti Park Grant kapitányának - egy óriás (más néven hegyi) mamutfenyőnek (Sequoiadendron giganteum) - a magassága 79,8 méter, kerülete 27,3 méter, fatérfogata 1344 köbméter. Ám még őt is megelőzi 83,8 méteres magasságával a Sequoia Nemzeti Park Sherman tábornoka, igaz, ez karcsúbb, csupán 25,5 méter a derékbősége. A wawonai alagútfa (Yosemite Nemzeti Park) szintén hegyi mamutfenyő volt: belsejét az 1880-as években azért vájták ki, hogy a postakocsik áthaladhassanak a "gyomrán". 1961-ben dőlt ki.


Magyar óriások
Hazánkban ugyancsak több famatuzsálemre és faóriásra bukkanhatunk. Ezek ugyan a cikkünk első részében említett világrekordereknél fiatalabbak és kisebbek, de számunkra mégiscsak ők a "legek". A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei császlói som (Cornus mas) életkorát 400-450 évre teszik, alighanem Európa legidősebb somfáját tisztelhetjük benne. A fa 6 méter magas, koronaátmérője 8 méter. A Csongrád megyei vetyeháti nyárfának (Populus alba) kora körülbelül 250 év lehetett. Egy csendes, bozótos réten állt a Tisza és a Maros szögletében. Már a kilencvenes években nagy ágak törtek le róla, korhadó törzséből jókora darabok hasadtak ki, azután 2002 áprilisában egy vihar tövestől kidöntötte. Az akkor legnagyobb fehér nyárunk törzskerülete mellmagasságban 9,8 méter, koronakerülete 80 méter volt. Lombkoronájában egykor az ornitológusok 36 madárfaj fészkelését figyelték meg.

A jó ibrányi nyárfa
A Hasznos mulatságok című folyóirat 1823-ban ír az ibrányi nyárfáról, amely alapján fajának leghatalmasabb képviselői között tarthatjuk nyilván. "Az Ibrányi Nyárfát nem ok nélkül a Világ tsudái közé vagyis, a Természetnek igen különös ritkaságai közé kell számlálhatnunk. Ibrány Nemes Szabolts Vármegyében fekszik. Midőn a közelebb múlt 1822-ik esztendőben Nemes Zemplin és Szabolcs Vármegyéknek Deputatusi, Méltóságos Vajai Vay Miklós úr ő Nagyságának előlülése alatt, a Tisza által-vágatásra rendelt Comissióban azon tájra jutnának, az óriási Nyárfának üregébe 28-an mentek be, és még annyi hely volt, hogy 20-nál több beférhetett volna. Előtte való 1821. esztendőben, ugyan ezen fának üregében, 35-en voltak, és azok közül öt pár úgy tánczolhatott, hogy a többi ülve maradhatna: mellyre nézve az üregnek tágasságát könnyen lehetne arányozni; de mérték szerint is bámulásra méltó ezen élőfának nagysága; mert külső körülete valósággal 10 öl [= 18,96 méter], belső üregének által mérője pedig 3 öl 1 láb és 3 Hüvelk [=6,07 méter]. Ezen közlést Tek. Boronkay Albert úrnak, Ns. Zemplin Vármegye és a Tisztelt kiküldöttség Jegyzőjének köszönjük."
A fa további sorsáról Szikszay András ibrányi lelkésznek a XIX. század végén kelt leveléből értesülhetünk: "E fára vonatkozólag a mai lakosok annyit tudnak, hogy e Hajdani való jó ibrányi nyárfa a Felső-szegben állott s a harminczas években egy vihar derékban letörte. Az Ibrányi család azután a csonka törzset zsindellyel befedette s vadászat és más kirándulás alkalmával ebédlőül és mulatóhelyül használtatta. De már az ötvenes években profán bérlő kezébe kerülvén a birtok, a tető elpusztult s utána a fa is hamar elkorhadt, összeomlott. Mondják, hogy, mint valami rendes nagy szoba, ki is volt padimentomozva, két ablakkal és rendes ajtóval ellátva.

Ibránytól különben északra a Tisza mentén egész erdőségek terültek el régebben, a melyekben nemcsak ez az egy nevezetes, hanem sok olyan csodálatos nagyságú fa volt, a minőket ma már csak elvétve láthatunk. Egy-egy ilyen szép példány 50-80 szánka fát adott s ugyanennyi forintért nem egy-kettőt adtak el belőlük. Ma is van a faluban néhány darab törzs, a melyeket kivájva, gabonatároló hombárnak használnak, s bár oldalt fektetve, felső részen hagytak rajta nyílást, még sem lehet belőle szék vagy létra nélkül meríteni."

Vas megyében a zsennyei "ezeréves tölgy" valójában "csak" 400-500 éves lehetett. Az idén kimúlt kocsányos tölgy (Quercus robur) kerülete 10,2 méter volt. Hatalmas, kétfelé ágazó törzséből tavaly tört le az egyik, idén pedig a másik, s pusztult el végleg a fa. Győr-Moson-Sopron megyében az ereje teljében levő hédervári Árpád-fa ugyancsak egy kocsányos tölgy. Törzskerülete napjainkban 7,6 méter. Némelyek a - néphit szerint ezeréves - fán Árpád lovának kötélnyomát is felfedezni vélik. Valós korát korhadó belseje miatt nehéz megbecsülni. Elképzelhető, hogy már 700 éves, mivel a mellette álló kápolna építésekor már állt a fa, s tudjuk, hogy a kápolnát a XIV. század első felében szentelték fel. Vagyis benne tisztelhetjük hazánk ma legidősebb fáját! Ehhez képest a 200 éves debreceni ördögcérna (Lycium barbarum), amely Debrecen városában a Nagytemplomhoz közel virul, fiatal, ám fajához mérten mégis matuzsálem.

A Somogy megyei Szőkedencsen, a temetődombon terpeszkedő kislevelű hárs (Tilia cordata) két törzse együtt mérve 11,05 méter kerületű. Szabolcsbákán az Öreghársat (szintén egy kislevelű hárs) 400-500 évesnek tartják, ez hazánk legidősebb és leghatalmasabb hársa. Kerülete nemrég 9,52 méter volt, de fokozatosan csökken (ma 8,46 méter) a fa állapotának romlása miatt. Sajnos, az elmúlt években tüzet raktak az odvában, emiatt még inkább pusztulófélben van. Egyik legnagyobb bükkfánk (Fagus sylvatica) a Káli-medencében, Balatonhenyén él, erdőkkel körbevett szántóföld közepén, körmérete 5,62 méter.

Platánokat 150-200 éve ültetnek hazánkban, leginkább parkokba, kastélykertekbe. Legtermetesebb platánfánk (Platanus x hybrida) a körmendi Batthyány-kastély parkjában található, kerülete 8,61 méter. A szentgyörgyvári szőlőhegyen álló vaskos szelídgesztenye (Castanea sativa) üreges, de masszív törzsének körmérete 8,16 méter, környezetét gondosan rendben tartják.

Az embert ősidők óta érzelmi kapcsolatok sokasága kötötte az erdőhöz. Ezt mítoszok és legendák, regék és dalok, valamint babonák bizonyítják. Csaknem ilyen vonzerőt gyakorolt érzés- és képzeletvilágára egy-egy hatalmas vagy különleges megjelenésű fa is, amelyet isteneknek kijáró hódolattal és tisztelettel övezett. Említhetnénk az ógörögök, a rómaiak vagy a germánok hiedelemvilágát, de az ősi orosz hagyományokban, az egyiptomi hitvilágban, az indiaiak mítoszaiban egyaránt találkozunk a fákhoz való ragaszkodással.

A magyar mondavilágnak fákkal összefüggő legendáiból kevés maradt meg. Ennek az a magyarázata, hogy az Árpád-házi királyok szigorú rendelkezései megtiltották a pogány módra bemutatott áldozati szertartásokat a fák alatt, ligetekben és forrásoknál. Bizonyos írott emlékek a tölgyet, a hársat és a nyírt említik mint őseink különös tisztelettel körülvett fáit. Szent Istvántól kezdve a mi írástudóink keresztény papok és szerzetesek voltak, akik a pogány hit emlékeit és hagyományait óvakodtak lejegyezni. A fennmaradt kevés írásos emlékből és a népszokásokból mégis tudjuk, hogy őseinket is szoros érzelmi kötelék fűzte az erdőhöz és a fához.

A helybeliek sokszor mondákkal, anekdotákkal, történetekkel ruházták fel a különleges megjelenésű fákat. De ugyanígy a nagyon szép, sudár, egészséges fák is magukra vonták a figyelmet. Szinte minden település határában lehet még látni egy-egy jelfát, ezek a hajdani erdőségek maradványaként tanúskodnak a korábbi vegetációról, birtokhatárokról, a múltról.

Érdekes családfamonda fűződik a már említett hédervári kocsányos tölgyhöz. A Héderváry-család utódai a fakultuszt a családi ősök emlékének ápolásával kapcsolták össze. Egy öreg, csonkult, kettős oldalágú fehér nyár pusztulását, amely a hédervári kastélyparkban állt, a Héderváry-, majd Viczay-család kihalásával hozták kapcsolatba. Gróf Khuen-Héderváry Károly, miniszterelnöksége idején, 1911-ben emléktáblát állíttatott a fához, bemutatva a fa és a család rövid történetét. A tábla erősen eltúlozza a fa korát: a szöveg szerint a tatárjáráskor a Moson megyei rendek alatta gyülekeztek 1241-ben, amikor is a papok a tatárok szeme láttára a kenyeret kővé változtatták. A tábla arról tudósít, hogy e fa alatt esküdtek össze Kont és társai Zsigmond ellen (ezért aztán a tölgyet gyakran nevezik Kont-fának is). Valahányszor egy családtag meghalt, egy ágát levetette, mikor pedig az utolsó Viczay is meghalt, utolsó ágát is ledobta. A megfigyelés helyes: a nyárak kisebb ágaikat ugyanolyan választóréteggel vetik le, mint ősszel a leveleket. A tatárjárás mondába illesztését az indokolhatja, hogy a család hírnevét az a Héderváry Kelemen alapozta meg, aki vitézül harcolt a tatárok ellen.

A kismarosi Mátyás király-fát - ez egy 705 centiméter törzskerületű kocsányos tölgy - a király egy sikeres vadászata emlékére ültette Galeotto Marzio tudósítása szerint. A néphit úgy tartja, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nagyariban található Petőfi-fa - ez is egy kocsányos tölgy - alatt írta Petőfi Sándor a Tisza című versét. Az ihlet talán itt, a vers azonban bizonyosan Pesten született.
Hazánkban már 1862-ben felötlött az idős fák védelmének gondolata: báró Prónay Gábor ekkor emelt szót akadémiai székfoglalójában a parkokban található termetes fák érdekében. A magyar erdők óriásai és aggastyánjai összeírásának szükségességét először Illés Nándor főerdőtanácsos fogalmazta meg. 1879-ben az Erdészeti Lapokban intézett felhívást a hazai erdészekhez: "Fölszóllítjuk tehát szaktársainkat, szíveskedjenek minden pagonyukban vagy a vidéken nevezetes fát megmérni, annak korát meghatározni, s a fát körülményesen leírni, valamint azt is, mily termőhelyen áll, és mit beszél róla a nép."

Csiribiri rossz emberek
Bél Mátyástól ismerjük a mádi hárs történetét 1735-ből. Az jól példázza azt a tiszteletet és féltést, amely bizonyos fákat övezett, és övez ma is. "Azt mondják, hogy Mád határában hajdan egy rendkívül nagy hárs állt, amelynek árnyékában Hollós Mátyás utazásai alkalmával gyakran megpihent, és nem kételkedett, hogy megebédelhet. Amikor a király ezt többször megismételte, a falu népe, hogy a nagy kíséret megvendégelésével járó vesződségtől megszabaduljon, elhatározta a hárs elpusztítását, abban a reményben, hogy szállás híján a király is elmarad. A sok ideig kedvelt öreg fát kivágták, hosszú ágaitól megfosztották, tönkjét legalsó gyökeréig olyan alaposan szétszedték, hogy legjáratosabb emberek sem tudták többé egykori helyét megtalálni. Idők múltán azonban Mátyás megint ellátogatott a vidékre, s mikor látta, hogy a hársfát gyökerestül kipusztították, bosszankodva kérdezősködött, ki volt a tettes. A falusiak pedig gonosz tettük takarására azt mondták, hogy a fát villám sújtotta vagy vihar döntötte ki. De a király, haragra gerjedve, nem tudta magát türtőztetni, sőt elkeseredésében megszidta a mádiakat és minden ivadékukat, hogy a királylátás tiszteletére méltatlanokká lettek és semmiféle kitüntetésben nem részesülhetnek; majd azzal fejezte be szavait: Csiribiri rossz emberek!
Minden oldalról bizonygatták nekünk, hogy mádi ember soha semmiféle kitüntetésig nem tudott felvergődni. Ma is nagy veszedelemben forog, aki a király szidalmát: csiribiri, a faluban elkiáltja, mert véresre verik, sőt esetleg megölésével állnak rajta bosszút."

Az azóta eltelt több mint száz év alatt további felhívások, kérelmek, rendeletek jelentek meg. Közel félszáz cikk látott napvilágot különböző szak- és ismeretterjesztő lapokban hazánk idős és nevezetes fáiról. Olyan szakemberek, mint Rapaics Raymund, Földváry Miksa, Gáyer Gyula, Schermann Szilárd, Csérer Gyula, Jávorka Sándor tettek közzé népszerűsítő írásokat. Hanusz István pedig 1903-ban könyvet írt A fák birodalmából címmel, s abban összefoglalja a világ legnagyobb fáinak méreteit, és bepillantást enged történetükbe, mesél az élőfa tiszteletéről, különböző népek fákról szóló regéiről. Majdnem húsz fafajt mutat be dendrológiai, mitológiai, ökonómbotanikai szemszögből, utalva a külföldi és hazai óriásokra, öregekre is. Kaán Károly híres természetvédelemmel foglalkozó munkájában, a Természetvédelem és természeti emlékekben külön könyvrészletet szentel a nevezetes fáknak. A koruknál fogva vagy történeti vonatkozásuk miatt nevezetes faegyedeinket Földváry Miksa a Felső-Dunántúl természeti emlékeit tárgyaló cikkeiben sorolja fel. Balogh András Magyarország nevezetes fái című könyvével népszerűsítette az idős fákat, saját kezű rajzain mutatta be a faóriásokat.

Ám országos szintű átfogó aktuális ismereteink nem voltak a famatuzsálemek és faóriások állapotáról, a korábban számba vett fák egészségi állapota és holléte homályba veszett. Ezért 1990-ben az erdészek, a természetvédők és a téma iránt érdeklődők körében felhívást tettünk közzé egy új országos regiszter összeállítása érdekében. Sokan siettek segítségünkre, számos adat gyűlt össze, de fehér foltok is jócskán maradtak. 1992-1994 nyarán mintegy ötven erdőmérnök-hallgató bevonásával szisztematikus bejárásra és felvételezésre került sor. E teljességre törekvő munka eredményeként létrejött a nevezetes fák adatbázisa, ezt aztán kiegészítettük a Papp József által gyűjtött adatokkal. (A kertészmérnöktanár regiszteres füzetei Magyarország nevezetes fáiról kéziratban maradtak fenn 1961-ből.)
Minden, a regiszterünkbe felvett egyedről külön adatlap készült, amelyen az alábbiakat tüntettük fel: a faegyed azonosítója, helyi elnevezése (például Rákóczi-fa), tudományos neve (ha kellett, faj alatti egységek megadásával), becsült kora, mellmagasságban mért törzskerülete, magassága, koronahossza, koronaátmérője, lokalitása (megye, erdőterület, helyrajzi szám, dűlő, lakott területen utca, házszám stb.), a terület tulajdonosa, kezelője, a faegyed környezetének leírása, a fa egészségi állapota és veszélyeztetettsége, megjegyzések, javaslatok, a felvétel időpontja és végül a felvételező neve.

Az adatbázis nyomtatott formában, mintegy 2000 faegyed fontosabb adataival az Erdészettörténeti Közlemények XV. számában jelent meg 1994-ben Magyarország faóriásai és famatuzsálemei címmel. A gyűjtőmunka nem állt le, regiszterünk ma már több mint 4000 fa adatait tartalmazza. A közeljövőben képekkel, valamint a fákkal kapcsolatos mondákkal, történetekkel, érdekességekkel is szeretnénk kiegészíteni internetes adatbázisunkat. Minden érdeklődőt kérünk, hogy ossza meg velünk adatait, észrevételeit, amennyiben faóriásaink és matuzsálemeink sorsát szívén viseli.

(A cikk az Élet és Tudomány 2006. évi 24. számában olvasható.) Link (képekkel!): http://www.eletestudomany.hu/hirek/833.html

Forrás: http://www.sirbuday.hu/rakoczi/idos_fak.html

Fa.lap.hu | Nevezetesfa.lap.hu