Zsennyei tölgy

A községtől dél-kelet, keleti irányban található, a Rába árterén tenyésző tekintélyes méretű és korú tölgy. 1958-tól természetvédelem alatt álló kocsányos tölgy. A hagyomány „ezer” évesnek tartja a zsellyei tölgyet, de valójában ennél kisebb a valós életkora.

2006-ig már csak a déli oldalán lévő ág alsó részén hajtott ki, dacolva az idővel és a korral. Belseje teljesen üres, olyan nagy mérvű ürege van, hogy tizennégy gyerek is könnyen elfért benne.Az üreget bebetonozták, hogy megóvják, de az a fától fokozottan vonta el a nedvességet. A két nagy ágát vaskengyellel kötötték össze, hogy a fa közepének ketté repedését és az ágak leszakadását meggátolják. Magassága 23 méter volt, kerülete meghaladta a tíz métert. 1932-ben Pauer Arnold 930 cm kerületű faként említette. A leírása szerint a fa annak ellenére, hogy óriás üreg volt benne, teljesen épnek látszott és „dús lombozatú és tele van virággal”. Sajnos az elmúlt 70 évben a fa egyre rosszabb állapotba került, és már csak az északi törzsrész tartott magán élő, lombozattal díszített ágat.

A zsennyei tölgy Magyarország legidősebbnek tartott fája volt, amíg 2006 tavaszán egy vihar végleg elpusztította.

Ezeréves tölgyként is ismerték, mert bár pontos korát nem határozták meg, a becslések szerint Szent István király korában már élhetett. 2006 előtti évtizedekben azonban már kiszáradóban volt, csak törzsének északi részén volt lombos ág.

A fát 1958-ban védettnek nyilvánították.

Az Őrségi Nemzeti Park munkatársai három csemetét neveltek a tölgy makkjaiból, az egyik valószínűleg az ősrégi fa pusztuló csonkja mellé kerül.

A Pro Natura emlékérmet az ezeréves tölgy képe díszíti.

Forrás: Wikipédia