A kocsányos tölgy (Quercus robur) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a bükkfavirágúak (Fagales) rendjébe, ezen belül a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozó fa.

Elterjedése

A kocsánytalan tölggyel váltakozva Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja. A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike; a medencében a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él:

a hegyvidéken 400–800 m között;

az Alföldön pedig:
a galériaerdőkben,
azokon az öntés- és homokterületeken, ahol a talajvíz szintje magas,
a Délnyugat-Dunántúltól dél felé (szlavón tölgy).

Jellemzése

Koronája szabad állásban széles, kúp alakú. Ágrendszere feltörekvő, ágai messze szétterülnek. Zárt állományban 45 m-t is elérő, egyenes törzsű, keskeny koronájú fa. Kérge mélyen barázdált, sötét színű. Levelei kopaszok vagy csillagszőrösek, a levéllemeze visszás-tojásdad, a levélalap két fülcimpa alakban végződik. A levelek rövid nyelűek, majdnem nyél nélküliek (2-6 mm), szinte ülők. A levéllemez tagolt, a tagoltság mértéke a lemez csúcsától a válla felé haladva nő, karéjostól egészen az osztottig. A levélszél ép.

A magányos fák koronája magasan boltozatos és széles, félgömb, illetve gömb alakú, csaknem a törzsig visszazárt, tömött és egyenletesen leveles. A fiatal fák kérge még sima, később finom barázdák jelennek meg rajta, és ezek mély repedésekké fejlődnek, miközben színe középszürkéről sötétszürkére vált. Zöldesbarna, kissé viaszos fényű vesszői kopaszok.

Rügyei eleinte gömbölydedek, majd kihegyesednek.

Mélyen karélyos, osztott, a válluknál jellemzően „fülecskés” leveinek nyele rövid; a levelek csaknem ülők.

Porzós virágzata 2–4 cm hosszú. A porzós virágok kettősbogas barkavirágzatba rendeződnek. Apró, termős virágai 1–5-ösével közös, hosszú nyélen ülnek (innét a magyar név, és nem a levélnyél hosszából). A kettősbogas virágzatnak csak a középső, a főtengelyen lévő tagja marad meg, az oldaltengelyek virágai redukálódnak. A virágzat tövén csészeszerűen ülő kupacs csak egy termést tart. A kupacspikkelyek széle összenőtt, a csúcsuk szabad, sima. Alsó állású magházból kialakult makk terméseinek csúcsán az elszáradt virágtakaró három apró fogként később is jól felfedezhető. A pikkelyes, csészeszerű kupacsban fejlődő makkok hosszú nyél végén nőnek. Ez a nyél a kocsány; erről kapta a nevét a faj. A lehullott makk számos állat csemegéje, sok erdőlakó gerinces faj fő késő őszi tápláléka, ezért csak kevés jut el a tavaszi csírázásig.

Életmódja

A kocsányos tölgy a laza, többnyire közepesen mély rétegű szikla- és vályogtalajokat, az enyhe teleket kedveli.

Április-májusban virágzik.

A tölgyek hagyományos kártevői:

tölgyilonca;
kis téliaraszoló;
nagy téliaraszoló

lényegesen károsíthatják.

Felhasználása

Makkját korábban a sertésekkel etették (makkoltatás); olaja nem szárad. Gubacsából vas hozzáadásával tintát készítettek. Fája sötétbarna, kemény, ellenálló, szép rajzolatú, értékes. Kérgében sok a cseranyag.

Gyógyászati felhasználása

A fa fiatal ágainak kérgét használják gyógyászati célokra. A felhasználható hatóanyagot mind a kocsányos, mind a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) tartalmazza. A kéreg gyűjtése a tavaszi, kora nyári hónapokra esik. A fiatal ágak kérge katechin és galluszsav típusú cserzőanyag keveréket tartalmaz, de megtalálható benne még triterpén és szitoszterol származék is.

A tölgyfakéreg cserzőanyag tartalmának köszönhetően kiváló összehúzó hatású szer, főzetét fürdők és borogatások formájában nedvező bőrbetegségek, lábizzadás, aranyér és szájüregi gyulladások kezelésére használják. Hasmenés és gyomor-bélhurut esetén belsőleg ritkán alkalmazzák. A fa levelét is hasonló célokra használják, csak a levél valamivel kevesebb hatóanyag-tartalommal rendelkezik.

Belsőleg és kis adagokban a kocsányos tölgy kérge az ismeretlen eredetű, heveny hasmenések kezelésére és az emésztés elősegítésére ajánlott. Külsőleg fürdőként erős lábizzadás, valamint bőrgyulladások ellen alkalmazzák. Kiegészítő kezelésként végbéltáji berepedésnél hatékony. Készítenek belőle borogatásokat is fagyások, nedvező ekcéma, bőrrepedések ellen és a kisebb vérzések csillapítására.

Változatai

Ismert alfaja a Praeilliricum flóravidéktől dél felé, zömmel a Balkánon élő, egyenes törzsű, magasan elágazó szlavón tölgy.

Forrás: Wikipédia