A közönséges gyertyán (Carpinus betulus) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a bükkfavirágúak (Fagales) rendjéhez, ezen belül a nyírfafélék (Betulaceae) családjához tartozó faj.

Elterjedése

A közönséges gyertyán a Pireneusoktól Dél-Skandináviáig, kelet felé Törökországig mindenütt gyakori. Tápanyagban gazdag, humuszos talajokon, főleg hűvösebb hegyvidéki erdőkben fordul elő, a síkságoktól 1300 méter magasságig. Tölgyesekben vagy sövényekben állományokat alkot.

Jellemzői

A közönséges gyertyán 15-20 méter magas, lomblevelű fa. Koronája széles és magas, szabad állásban szép, boltozatos, gyakran kissé szabálytalan. Gyakran már kis magasságban vagy akár tőből is erős ágakra oszlik. Kérge világosabb vagy sötétebb szürke, sima, később finom, lemezes hálózattal mintás, hosszú ezüstös csíkokkal vagy csavarodott, kissé bordás felületű. Ágai kezdetben sűrűn, egyenesen felfelé törekszenek, a későbbiekben lehajlanak, elterülnek. Hajtásai sötét-szürkésbarnák, ritkásan szőrösek. A karcsú rügyek szorosan az ágtövön helyezkednek el. Levelei szórt állásúak, hosszúkásan oválisak, 4-10 cm hosszúak, rövid csúcsban végződők. Kétszeresen fűrészeltek, igen apró fogakkal. A lekerekített levélváll gyakran enyhe aszimmetriát mutat. A levelek mindkét oldalon fényesek, színükön élénk- vagy sötétzöldek, fonákjukon az ereknél szőrösek. Lombhullató, ősszel levelei élénk- vagy rozsdasárgára színeződnek.

A virágzási idő április-május között van. Egylaki növény. Szél porozza. A porzós barkák 3-5 cm hosszúak, a termős barkákon háromkaréjosak a halványzöld kupacslevelek, melynek tövében nő a makk(ocska)termés. A kupacslevelek aszimmetriája miatt „szárnyként” működnek, a szél messzebbre röpteti így a termést, melyek téli viharokkal 1 km távolságra is eljuthatnak.

Fája szilárd, kemény, szerszámnyélnek, fogaskeréknek, kocsikeréknek, zongora mechanikájának kiváló. Parkettázásra is használják.

Alfajok, változatok

Szomorú gyertyán (Carpinus betulus ‘Pendula’),
Jegenyegyertyán (Carpinus betulus ‘Fastigiata’).

Forrás: Wikipédia