KELETI-BAKONY

A táj leírása
A Bakony a Magyar-középhegység délnyugati, utolsó tagja. Kialakulásában a többször változó mélységű édes és sós vizű tengerek, valamint a földkéregmozgások játszottak szerepet.

A hegységnek a veszprém-zirc-veszprémvarsányi törésvonalától keletre eső részét Palotai-Bakonynak (vagy Keleti-Bakonynak) nevezik. A kistáj területe 370 km². A Keleti-Bakony 500 m tengerszint feletti magasság fölé emelkedő fennsíkját szerkezeti árkok és hegységperemi süllyedések határolják. A Tési-fennsík legmagasabb pontja az Öreg-Futóné (574 m).

A Keleti-Bakony kőzeteinek nagy részét a szénsavas víz képes lassan oldani: víznyelőket, dolinákat és barlangokat alakít ki a mészkőben és korlátozottan a dolomitban is. A Bakony e részén mintegy 260 barlang ismert.

Kialakulása
A táj kialakulásának meghatározó tényezője a tenger többszöri jelenléte volt. Ennek következménye a vidéket borító 1000-4000 méter vastagságú üledékes mészkőréteg. Ez réteg tektonikus mozgások következtében sűrűn szabdalt, tagolt középhegységgé alakult.

A felszín mélyedéseibe az akkori trópusi időjárás során bauxit gyűlt össze. Az alacsonyabb térszínek még néhányszor víz alá kerültek, így homokkő- és mészkő-rétegek rakódtak rájuk, valamint több helyenszéntelepek is képződtek.

Növény- és állatvilág
A Bakonyban olyan bennszülött növényfajok alakultak ki, amelyek a dolomit kőzet sajátos viszonyinak, aprózódás, mállás hatására jöttek létre (árvalányhaj, berkenye). A megfelelő mikroklímájú zárt völgyekben fennmaradhattak jégkorszaki fajok is (havasi hagyma, cifra nádtippan). A táj déli oldalait sziklagyepek borítják foltokban cseres molyhostölgyes erdőkkel. Az északi részek kedvezőbb feltételeket biztosítanak az elegyes lomberőknek. A területen élő állatfajok számát 15-20 ezerre becsülik. Különleges ritka fajok az uhu, parlagi sas, fekete harkály, vadmacska. Megtalálható itt összes erdőlakó nagyvadunk is.

A terület közel fele (47,2%) erdő, amely az országos értékhez képest kiemelkedően magas.

Történelem
A Kelet-Bakony környékén már az őskortól találhatók leletek. A hegység erdei, azok vadállománya, a hegyszerkezet adta barlangok jó lehetőséget biztosítottak az ősember megtelepedésére. A középhegység sűrű erdeit inkább csak a római hódítások alatt kezdték benépesíteni. A honfoglaló magyarok szinte lakatlan területeket találtak. A középkorban nagy királyi erdőbirtokok alakultak ki, vadászkastélyokkal, várakkal (Bátorkő vára). A népesség megélhetési forrása sokáig az erdő, a faanyag, a vad, a makktermés, a szén és hamuzsír égetése volt. Az iparosítás is ehhez kapcsolódott. Erre aztán a múlt században jelentős bányászati tevékenység és hozzá kapcsolódó nehézipar épült.

Látnivalók
A kiterjedt terület szinte minden szegletében tartogat látnivalókat. Az érintett 10 település (Bakonykúti, Bakonynána, Dudar, Eplény, Iszkaszentgyörgy, Isztimér, Jásd, Olaszfalu, Tés, Várpalota) mindegyikén és a fő közlekedő utak mellett az információs táblák és térképek segítik megtalálni a nevezetes helyeket.

Érdemes megnézni:
Valler István kútja (Dudar), Római fürdő, Vadalmás-forrás, Kánkút (Bakonynána), Nádasdy Arborétum és temető, Pusztatemplom (Alsópere), Ámos-hegyi Pihenőerdő, Boszorkány-tó (Eplény), Csengő-hegyi kilátó, Bauxitlencsék, Köves-kút (Olaszfalu), Szent-kút, Siska-forrás, Márkusvár, Vizimalom, Vadalmás-rét (Jásd), Szélmalmok, Öreg Futóné, Márkus szekrénye pihenő, Mórocz-tető, Sötét-horog völgy, Csepegő-árok, Szentképes fa (Tés), Csikling-vár, Burok-völgy, Tűzköves-árok, Kőasztal, Hamuházi forrás, Úttörő forrás (Isztimér), Piramiták, Piramita kilátó (Iszkaszentgyörgy) Bátorkő Vára, Kálistó pihenő (Várpalota)

Web: www.verga.hu