Helyi természeti kincs a Felsőgalla fölé emelkedő hegyeken még előforduló idős fenyőkből álló szórvány. A fák többsége eléggé idős, maradtak Mária Terézia idejéből is, de van megújuló generáció. A fajtájuk szerinti feketefenyők közül a legtöbb a Bódis-hegyen található (három tömbben), de szórványosan(1 tömbben és akörül) a Kálvária-hegyen is előfordulnak 20-30-as facsoportokban. A Bódis- és Kálvária-hegyen található fák ültetését vélhetőleg (és a hagyomány szerint is) Mária Terézia rendelte el, mert ő korában született az az erdőgazdasági ötlet, amely támogatta a Budai-hegység és környékén a feketefenyők ültetését.
A fenyőfák elterjedési területe 20%-a a réginek. A falu, Felsőgalla déli részén belüli pár fa is azt bizonyítja, hogy egykor ott is fenyves húzódott. A fenyőfák az ezredforduló körül bekövetkezett nyári aszályok következtében száradásnak indultak, de az utóbbi évek csapadékjának köszönhetően újra zöldellenek. Egyes fák sajnos elpusztultak. A legnagyobb problémát azok elhordása jelenti.

Nem is inkább tüzelőnek, hanem töménytelen mennyiségben karácsonyfának cipelik el – az így is alig akadó – fiatal példányok lombkoronáját. A fák védelmét az is nehezíti, hogy a fenyőfáknak az 1/4-e magántulajdonban van. Az öreg fák közül nem ritkák a fél méter átmérőjűek, egyesek akár 15-20 méter magasra megnőhetnek, az átlag magasság 10 m körül alakul. Az ősfenyves szépségét a fák göcsörtössége adja. A fiatal fák aránya egy folton kimondottan biztató, egész hegyoldalnyi részt foglalnak, ám a többi területen vélhetőleg nincsenek utódok. A fenyők már sehol sem alkotnak összefüggő erdősséget.

Forrás: Kertpak.Blogtér