Bonyhád (németül Bonnhard) Tolna megye negyedik legnagyobb népességű települése, a Bonyhádi kistérség városa és központja. Gyakran nevezik a Völgység fővárosának.
Bonyhád mai területén kelta kori régészeti leleteket tártak fel. Mint település kb. a 14. századtól létezik. Átmeneti időszakot az elnéptelenedéssel fenyegető török uralom jelentett.

1782-ben megszerezte a mezővárosi címet. Bonyhádon a legkorábbi időkig visszamenőleg éltek együtt magyarok, szerbek (rácok), majd németek és zsidók. Később felvidékiek és székelyek is a város lakói lettek. Így együtt élt a városban katolikus, evangélikus, refomátus és zsidó. 1872-ben Bonyhád újra község lett, majd 1903-ban nagyközség.

Bonyhád a két világháború között a legalapvetőbb nemzetiségi jogaiért küzdő németség és a kisebbség asszimilációjában érdekelt hatalom ütközetének egyik központi színhelyévé vált. A második világháborút követően a koalíciós kormány a helyi hatóságok és az önjelölt népvezér, Bodor György közreműködésével a németek jelentős részének minden vagyonát elkobozta, őket pedig elűzte szülőföldjükről.

1973. január 1-én csatolták hozzá Majost és Tabódot. Bonyhád 1977-ben kapott városi címet.

Nevezetességei

9 temetőjével (ebből kettő zsidó), ebben a tekintetben, az egyik leggazdagabb települések egyike.
Működő katolikus, evangélikus, református templomai mellett két nem működő zsinagóga is található a városban (egy ortodox és egy neológ).
Bonyhád, a világon először állított köztéri szobrot Wass Albert erdélyi költő, író emlékezetére.
Völgységi Múzeum
Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és iskolamúzeuma
Óvodamúzeum
Tűzoltómúzeum
Szecska-tó
Kálvária
Ermel-Vojnits család sírkápolnája
Sírkert, melyben a Perczel család tagjai, köztük Perczel Mór honvédtábornok nyugszik.
Perczel-kúria
Székely emlékpark
A hajdani Irgalmas Samaritánus Ispotály és Immaculata leányintézet, melyet Paulai Szent Vince rendi apácák vezettek.

Az ország legmagasabb májusfája a maga 32 méterével.

Forrás: Wikipédia