Rendszertanilag a zárvatermők törzsében, a kétszikűek osztályában találjuk, a Bükkfavirágúak rendjében, azon belül is a Bükkfafélék családjában. A Gesztenye nemzetség eme képviselője nagy népszerűségnek örvend gyermekek és felnőttek körében egyaránt.
Igen gyorsan növekszik ez a mutatós dísz gyümölcsfa, mely eredetileg Délkelet-Európában őshonos. Az Alpokalján találunk szelídgesztenyés ligeteket, a Soproni- és a Kőszegi-hegységekben.

Akár 30 méteresre is megnő, de fiatal példányai is képesek leárnyékolni egy egész udvart, így csak olyan helyre ültessük, ahol növekedésének semmi nem szabhat gátat, vagy beérjük az udvarunkon egyetlen fával…
Levelei fényesek, bőrszerűek, szúrósan fogazottak, lándzsásak. Színe sötétzöld, kopasz, fiatalon nemezes, szőrös.
Felálló, hímnős barkavirágzata van, melynek csúcsán találjuk a sárga porzókat. Makktermése a fénylő, barna színű gesztenye, melyet intenzív fájdalmat okozó tövises, szúrós kupacs vesz körül. Egy kupacsban 2-3 termést találunk. Megszáradva a kupacs világosbarna színű.

A meszes talajt nem tűri. Olyan helyre ültessük, ahol védett, meleg segíti a termések beérését. Június-júliusban nyílik feltűnő virágzata, mely szél- és rovarbeporzású. A méhek igen finom mézet készítenek belőle. Termése októberben hullik. Fogyasztható pirítva, kandírozva, a főzött gesztenye püréként, sütemények töltelékeként használható. Készítenek a szárított magból lisztet is.
Alkalmas díszfaként, parkfaként, szoliterként, sorfaként is. Fája közepesen kemény, szép rajzolatú, ezért kiváló bútorfa.

Gesztenyetermő helyeken ősszel Gesztenyeünnepet rendeznek szüret után. Hazánkban a velemi Gesztenyeünnep örvend nagy sikernek.

Erdei-Gulyás Gabriella

Forrás: Feng Shui Kert Magazin