Csongrád megyei fasorok, ligetek

Csongrád megye településeinek közel fele rendelkezik – az előző két fejezetben már részletesebben is bemutatott – országos jelentőségű védett területekkel (ezekre a településeknél részletesen nem térünk ki, többnyire csak visszautalunk értékeikre). Sok településen a természetvédelmi törvény által 1996-ban bevezetett ex lege védettség következtében „keletkeztek” országos jelentőségű védett értékek. Ilyen alapon a megyében főként kunhalmok és földvárak, illetve szikes tavak kerültek védettség alá. Ennek, valamint a korábbi helyi védetté nyilvánításoknak köszönhetően jelenlegi ismereteink szerint csak két település (Forráskút és Újszentiván) nem rendelkezik védett területtel. Ebben a fejezetben a védett értékekkel rendelkező településeket ábécérendben mutatjuk be. Az ex lege védettségű területekre nem minden esetben térünk ki, ezek többé-kevésbé az előzéktérképen nyomon követhetők.

Algyő

A település északi területe (Atkai-holtág) a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része. A Nagyfai-Holt-Tisza mellett található kocsányos tölgyes erdőfolt feltehetően az egykori ligeterdő maradványa, ezért védetté nyilvánítását tervbe vették.

Apátfalva

Folyóink mentén ma is megfigyelhető a víz építő-pusztító hatása. A Maros hullámtere a KMNP része. A természetvédelem számára az élővilágon túl érdekesek itt a folyó ma is vándorló zátonyai. Ex lege védettségű halmain túl helyi védettséget érdemelne a két millenniumi tölgy.

Ásotthalom

A település Csongrád megye természeti értékekben leggazdagabb területe. Az országos értékek között bemutatott lápréten túl további kiemelkedő értékekkel rendelkezik. Nem véletlen, hogy az ásotthalmi értékek adják a fő „vázát” a tervezett Körös-éri Tájvédelmi Körzetnek .
A mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris) ma még elég gyakori, de élőhelye veszélyeztetett (Vajda Zoltán)a) Bogárzói rét

A valamikori Alsóvárosi-puszta részét képező területet még a 20. század elején a környék legmélyebb vizű tavaként tartották számon. Az 1960-as években végrehajtott lecsapolások következtében mára a tó eltűnt, helyét nádas jelzi. A száraz tómedret szürke nyárasok, fűz-nyár ligeterdőfoltok és gyöngyvirágos tölgyesmaradványok szegélyezik. A 460 hektáros védett területen tömeges a mocsári kosbor és a poloskaszagú kosbor.


b) Emlékerdő (fehér nyáras)

A fehér nyáras az ősi homoki nyárasok tanúja. A 17 hektáros természetes erdőtársulás 1944-ben került védelem alá. A Szeged környéki homokfásítási program tervezőjének és irányítójának, Kiss Ferencnek – akinek a szóban forgó erdőfolt fennmaradása is köszönhető – kíván emléket állítani. Az ide kirándulók számára a szép nyárligetek élményt jelentenek. Tisztásaikon az árvalányhaj és a serevényfűz a szürkekákával együtt nagy kiterjedésű foltokban díszlik.

Az Ásotthalmi-emlékerdő egy ősi pusztai tölgyes helyén kialakult nyáras, amely homoki gyepekkel alkot mozaikot, idézve a valamikori erdőspusztai tájképet (Margóczi Katalin)A fás szintben a nyár mellett az erdeifenyő és az akác is fellelhető. A szürke nyár és az erdeifenyő természetes úton is felújul a területen. Gyepszintje a jellegzetes homoki lágyszárúakban (homoki ternye, homoki keserűfű, homoki csenkesz, homoki pimpó, pusztai kutyatej) igen gazdag. Az árvalányhaj és a siskanád (nádtippan) szélben lengedező bugái közt a kései szegfű illatos fehér virága még késő ősszel is díszlik. A rénszarvaszuzmót és a mohák közül a Syntrichia ruralist is megtalálhatjuk. Lágy szárú növényzete mellett az erdő madárvilága is rendkívül gazdag. Az odvas nyárfatörzsek egyebek között a harkályok, csókák részére kedvező fészkelési lehetőséget nyújtanak. Mellettük cinkékkel, seregélyekkel, fakúszokkal is találkozhatunk. Az erdő bármely időszakban szabadon látogatható; Szegedtől nyugatra, Baja felé haladva jelzőtábla figyelmeztet a védett területre.


c) Ásotthalmi ültetett erdő

A fenyvesek erdőgazdasági céllal létesített faültetvények (Török Olga)A 2 hektáros területet szintén 1944-ben nyilvánították védetté. Szeged város több mint 100 évvel ezelőtt határozatot hozott az elpusztult homoki erdők pótlására. Az erdők létesítése egyszerre több célt is szolgált. A gazdasági haszon mellett elősegítette a pihenést, üdülést, valamint tájképi és kedvező éghajlat-módosító hatása sem volt elhanyagolható. A 20. század elején telepített erdő ma jelentős értéket képvisel. Itt találhatók a környék legszebb homoki erdőtípusai. Monumentális méretű egészséges szilek, platánok, tölgyek találhatók benne, dekoratív, szép, sudaras feketedió-példányokkal. Az erdőben fakitermelés nem folyik; a környék és Szeged város kedvelt kirándulóhelyei közé tartozik. Szabadon látogatható.


d) Rívó-erdő

A községtől délre, az országhatár közelében megmaradt tölgyesfolt és környéke (10 ha) jelentős botanikai értékeket őriz. A tavaszi hérics (Adonis vernalis) domb- és hegyvidékeken sokkal gyakoribb, de itt, az Alföldön, minden előfordulása nagyon értékes (Széll Antal)Ezek közül kiemelhető a tarka sáfrány tömeges előfordulása, a fokozottan védett egyhajúvirág jelentős tőszáma, a tavaszi hérics, valamint a homoki nőszirom populációi. A mintegy kilencvenéves tölgyesfoltok hatalmas fái jelentős esztétikai élményt nyújtanak.


e) Magyari-erdő

Az Ásotthalomról Kelebiára vezető műúton, az ún. Gábor tanyaközpont előtt balra fordulva néhány száz méter után érjük el a telepített erdők közé ékelődött homokbuckás száraz területet (17 ha), mely jellegében is alapvetően eltér a Rívó-erdőtől. Ezen a tagolt felszínű, alig érintett területen a homokpusztagyep természetes fejlődésének több fázisa tanulmányozható. A buckatetőkön az évelő nyílt homokpusztagyep uralkodik, míg a buckaközökben a serevényfüzes, a zárt homokpusztagyep mellett megjelennek az egybibés galagonyák és a fehér nyárak is.

Bordány

A Bordányi-erdő

A településen jelenleg védett terület nincs, azonban megfontolandó a zömmel fenyőkből álló Bordányi-erdő, illetve szikes semlyékes, a Lapéda-tó védelem alá helyezése.

Fekete halom: Csanádalberti és Makó-Rákos közötti műút mentén impozáns látványt nyújtva emelkedik ki a kukoricaföldek egyhangú tengeréből, rajta botanikailag értékes gyeptársulás található (Szatmári József)Csanádalberti

A település kicsiny része a KMNP Montág-pusztai részéhez tartozik, de ex lege védettségű halmok is vannak területén.

Csengele

A településhez tartozik az országos jelentőségű Péteri-tavi terület kisebb része. 1974 óta helyi védettségű a kocsányostölgy-facsoport. A csaknem kör alakban elhelyezkedő, mintegy 30 méter magasságot elérő, 80 cm törzsátmérőjű, ma is egészséges, jó növekedésű Csengele. Védett tölgyfák8 db kocsányostölgy-facsoport kora 80-85 évre tehető. Összeérő lombkoronájuk már messziről díszlik a község határában található erdészház mellett. A tölgyeknek botanikai jelentőségük mellett irodalomtörténeti vonatkozásaik is vannak. Az elbeszélések szerint gyakran fordult meg a környéken Móra Ferenc, aki itt dolgozott például az Aranykoporsó című regényén.

Csongrád

Csongrád városa zöldterületeinek állapotában, mennyiségében és gondozottságában példamutató, nemcsak a megyében, hanem országosan is. Aki a városban csak egy rövid sétát tesz, meggyőződhet arról, hogy az itt élők nemcsak szeretik, de védik is a város zöldterületeit, a természet alkotta és az ember által gondozott szépet, élő környezetüket. Az országos védettségű (és már bemutatott) Kónya-szék mellett a város az egyik legnagyobb, helyi védettség alatt álló területtel rendelkezik.

A 746 hektár kiterjedésű Csongrád–Nagyréti Természetvédelmi terület komoly természeti értékeit a két nagy folyó, a Tisza és a Körös alakította ki, de az itt élő emberek őrizték meg. A várostól északra helyezkedik el, megközelítése a csépai fahídon át történhet Csongrád felől.


Földeák

Kettős-halom: Makó és Földeák között, a műúttól távolabb emelkedik a szántóföldek között (Szatmári József)Kornél-liget. A Makó-Hódmezővásárhely úton elindulva, és észak felé jobbról elhagyva Földeák község mindkét bekötőútját, egy csatornahídon haladunk át, azután rögtön balra kell fordulnunk egy széles földúton. Az út és a csatorna határolja a Kornél-ligetet. Nevét a múlt század nyolcvanas éveiben a telepítést kezdeményező Návay Kornélról kapta. A bükk, a gyertyán, a platán és a nyír mint lombfák mellett sok különleges fenyőt telepítettek (mamutfenyő, coloradói luc, vörösfenyő, virginiai boróka, tiszafa). 1945 után az erdőterületet sajnos tarra vágták, így a mai liget magvát egy 3 hektár nagyságú, száz év körüli tölgyfolt adja. Mintegy tucatnyi ex lege halom is található a falu határában.

Hódmezővásárhely

A (Budapest után) második legnagyobb területű városunk határa a Tiszától Békés megyéig terjed. A KMNP kardoskúti egységének bővítése részben a Vásárhelyi pusztára is kiterjedt. A Mártélyi TK területe pedig – egy furcsa 1973-as döntést követően – teljes terjedelmével Hódmezővásárhelyhez tartozik. A város területén több mint félszáz ex lege védett halom is található. A helyi védelem alatt álló területeket külön is bemutatjuk.
A Tisza körtvélyesi holtága. Jól láthatóak a korábbi medervonulatok is (Rakonczai János)a) Epreskert

A város piacterénél kezdődik az Epreskert nevű fasor, amely kétszáznál is több eperfából áll. Telepítésének eredeti célja összefüggött a selyemhernyó-tenyésztéssel. Több mint száz éve ültették a fehér és fekete eperfákat. Néhányszor már ki akarták vágni őket, de a természetszerető városi polgárai mindig megakadályozták. A kihalt példányokat rendszeresen pótolják, a fákat ugyanis fejesfa-üzemmódban kezelték, a fiatal vesszőket időről időre visszavágták, és hernyókkal etették fel. A hasonló céllal ültetett epreskertek ma már nincsenek meg.


b) Fasorok és fák


A városban több olyan facsoport is található, melyet védetté nyilvánítottak, hozzájárulva ezzel a település egyedi arculatának megőrzéséhez. Az Ady Endre utcán közel 70 db platánfát találunk. A Kossuth tér, mely a város központja, szépen parkosított; japánakácok, kocsányos tölgyek és egy platán áll itt védelem alatt. A Zrínyi utcában szintén hatalmas japánakácokat találunk. A Kelet-Ázsiából származó faj jól tűri a városi viszontagságokat; ágait sokszor csonkig visszanyesik. A Kinizsi utcában vadgesztenyefák és két hatalmas kocsányos tölgy is áll.


c) Népkert és strand

Az Ady Endre utca végén jobbról feltűnik a strand és mögötte egy gondozott, angol kertépítészeti stílusban létesített park, a Népkert. A Népkert és a strand fái szintén védelem alatt állnak. Érdemes egy rövid sétát tenni, és megpihenni itt, ahol nagyméretű szép, egészséges tölgyeket, kőriseket láthatunk, és az ostorfák jól fejlett példányaiban gyönyörködhetünk.

A város közigazgatási területén tervezett védetté nyilvánítási tervek közül kiemelkedik egy, a kis-homoki zártkertek által határolt terület, amely megőrizte a földbentermő here (Trifolium subterraneum) magyarországi állományát. Hazánkban egyedülálló, jellegzetes társulást alkot más növényekkel.

Makó

Vadgesztenyék a Teleki László utcában (Makó)A KMNP két egysége érinti részben a város területét: ÉK-en a Csanádi-puszták, délen a Maros-ártér. A fentieken túl kéttucatnyi ex lege védett kunhalom és egy szikes tó is található a területen.

Helyi védettséget élvez a Juhász Gyula-emlékfa (természetvédelmi emlék, mely a Megyeház utca 16. számú ház előtt, egy kis tér közepén áll. A kocsányos tölgy magasságához képest rendkívül széles, körülbelül 25 m átmérőjű, formás koronával rendelkezik, törzsének kerülete meghaladja a másfél métert. Ostorfák a Szent István téren (Makó)Feltehetően 1810 körül ültették. Környezete szépen rendben tartott, játszótér van mellette. Magas kora, szép alakja miatt természeti ritkaság. Irodalomtörténeti vonatkozás, hogy a névadó költő makói tartózkodása során gyakran és szívesen pihent meg alatta.

A városban több fasor, termetes fa található, amely helyi védettségre érdemes.

A község délen a KMNP Maros-ártéri egységének (Landori-erdő) része, de ex lege védettségű halmokkal is rendelkezik.

Mórahalom

A város területén a homokvidék számos jellegzetességét fedezhetjük fel. Az egykor helyi védelem alá helyezett területek ma már ex lege védettségű országos értékek:


a)Madarász-tó

A településtől 4 km-re délre levő 75 hektáros (halastóként hasznosított) terület az egykori szikes tórendszer maradványa. Kiemelkedő szerepe van a vízimadarak (gémek, gulipán, gólyatöcs) fészkelésében. A mélyebb vizű egységekben gyakoriak a vöcsökfélék.
Parányi szikes tó a Csipak-semlyéken. Partján ősszel tömeges a lila virágú sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. pannonicum) (Margóczi Katalin)b) Csipak-semlyék

A Duna–Tisza köze déli részén még a 20. század elején is gyakoriak voltak a semlyékek. Ezek a szikesedő, vizenyős területek hajdan összefüggő láncolatot alkottak, és fontos szerepük volt a tanyasi állattartásban. Itt ugyanis az év szárazabb szakaszaiban is lehetett legeltetni. A csatornázások után megmaradt izolátumok őrzik a hajdani növénytársulások ma már ritka, védett fajait. A területen jelentős számban fordul elő a kornistárnics, a mocsári kosbor, a szibériai nőszirom, de számottevő a mocsári kardvirág és a pókbangó is.
A mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris) ma még elég gyakori, de élőhelye veszélyeztetett (Vajda Zoltán)c) Tanaszi-semlyék

A terület flórája mai állapotában legjobban hasonlít a Duna–Tisza köze természetes növénytakarójához. Jellemzője a mozaikosság, változatosság. Kiemelkedő a területen a fokozottan védett pókbangó 5-10 ezres állománya, de jelentős a tarka sáfrány és a mocsári kosbor jelenléte is.

Az Ásotthalomnál már bemutatott Csodarét mórahalmi részét Kiskezű-rétként ismerik. A város területén még ex lege szikes tó is található.

Nagylak

Nagy-domb: Nagylak előtt, a műútról a határállomás előtt mintegy 1500 méterre délre letérve található a határsávban a kunhalom, melyet a rendszerváltás előtt géppuskafészekként használtak (Szatmári József)A település kis területen a KMNP Maros-ártéri egységét érinti.

Nagyér

A KMNP kopáncs-pusztai egysége kis területen érinti a falu nyugati részét.

Pusztafekete-halom: Székkutas és Nagymágocs között a műúttól keletre, a mezőgazdasági területek között, rajta tanya áll (Dormány Gábor)Nagymágocs

A település határában (főként a déli részen) több ex lege védettségű kunhalom található, de a kastélypark védelme is megfontolandó lenne.

Óföldeák

Kéthalom: Óföldeáktól délre a szántóföldek között az Ürmösi-csatorna partján (Dormány Gábor)A település határában számos ex lege halom található. Természetvédelmi fejlesztési lehetőséget kínál a Gencsháti kastélypark. Az erődtemplom fontos látnivaló.

Ópusztaszer

Hazánk egyik legkedveltebb idegenforgalmi célpontja az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, igazi komplex élményt nyújt. Az áttekintő légi felvételen az előtérben a Rotunda robusztus épülete, közvetlenül mögötte a honfoglalás emlékműve, majd a monostor alapjának maradványai, míg a háttérben a skanzen épületei láthatók (Rakonczai János)A településnek mintegy fele a Pusztaszeri TK-hoz tartozik. Bár a vidék természeti adottságai alapján is említést érdemel, azonban igazi ismertségét történeti, kulturális nevezetességei alapján szerezte. Itt található az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, amely az ország kiemelkedő látogatottságú idegenforgalmi célpontja.

Ópusztaszer a köztudatban a honfoglalás befejező mozzanatának, az államalapító országgyűlésnek a helyszíne, ahol a honfoglaló magyar törzsek vezérei a 9. században a krónikaíró szerint először „elrendezték az országnak minden szokástörvényét”. A magyar királyok szoborparkja (Rakonczai János)Az emlékpark azonban több ennél: a magyar nemzet történelmét, az alföldi ember életmódját bemutató múzeumegyüttes, amely a régészeti, történeti, képzőművészeti, természettudományos és néprajzi kiállítások mellett hagyományőrző programokkal és szórakoztató rendezvényekkel fogadja az ide látogató vendéget. A park gazdagon fásított területén tisztások és erdei pihenők, játszóterek és sportpályák kínálnak megpihenésre alkalmas helyet. A látnivalók nem érnek véget az emlékpark határainál: a környék erdőiben a szakképzett vezetővel vagy szabadon tehető gyalogos és kerékpártúrák, valamint a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet területére szervezett lovasfogatos séták az alföldi táj értékes növény- és állatvilágával ismertetik meg a kirándulókat.

A főbejárattól árnyat adó hársfasor vezet a honfoglalás ezredik évfordulója előtt tisztelgő Árpád-emlékműhöz. Berczik Gyula építész és Kallós Ede szobrász alkotása (1896) az emlékpark történelmi központjává, 1902-től az úgynevezett szobori búcsúnak, később az államalapítás nemzeti ünnepének zarándokhelyévé vált. Az Árpád-emlékmű körül kialakított Szertartás teret (2001. június 30-tól) a reformkorig terjedő magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek szoborpanteonja, a Megyék történelmi szoborparkja övezi. (A megyék önkormányzati identitásukat mutatva itt rendezik rendszeresen a megyegyűléseket, s ennek az összetartozásnak tárgyi „megfogalmazása” a szoborpark.) Az emlékmű mögött Melocco Miklós Aratópár című alkotása 1986-tól díszíti a parkot, míg a szabadtéri rendezvényhelyszín felé vezető úton a Földosztási emlékmű emlékeztet arra, hogy a falu határában kezdődött 1945-ben a nagybirtokokat szétzúzó földosztás. Gyurcsek Ferenc szobrászművész alkotása, a Nemzeti katonai emlékmű (2001) a magyar államiság ezeréves fennállása során tanúsított katonai helytállásnak állít emléket. A szoborpark mögött, a tóparton Mészáros Mihály Anonymus-szobra (2001) látható.

A szeri monostor alapjának maradványai (Rakonczai János)Az Árpád-emlékműtől jobbra kirajzolódnak az Árpád-kori Szer monostor körvonalai. Az első feltárások 1882-ben kezdődtek (Göndöcs Benedek apát kezdeményezésére Rómer Flóris, a kor vezető régésze irányításával). Az átfogó munkák során 1970 óta (Trogmayer Ottó vezetésével) feltárták a kolostor templomát, az egykori sekrestyét és a csontházat, valamint a konyhát, ebédlőt, borospincét és a kerengőt. Átkutatva az egykori kolostorudvar területét, napvilágra hozták az itt nyugvók sírjait. Megtalálták az erődített templom és kolostor még a középkor során megújított árkát és a késői templomerőd falának alapozását is.

Az emlékpark fő látványossága a Feszty-körkép (Dömötör Mihály)Novák István Ybl-díjas építész és Szekeres Mihály belsőépítész tervei alapján épült fel az ősi formát, sztyeppei jurtát idéző főépület, a Rotunda. 1995-ben itt helyezték el az emlékpark legvonzóbb látványosságát, Feszty Árpád és társainak 1892–1894 között festett, „A magyarok bejövetele” című körképét. A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű, kört formázó panorámakép a festői eszközök, a művészi fantázia segítségével idézi fel a magyar történelemnek azt a mozzanatát, amikor Árpád fejedelem a 9. század végén mai hazájába vezette népét. A körképet övező íves terekben kiállításokkal gazdagították a park kulturális kínálatát. A földszinten a Szer monostora és kora tárlat azokat a leleteket teszi közzé, melyek az egykori Szer kolostora és mezővárosa feltárásakor kerültek elő. Muzeológusok és művelődéstörténészek gondos munkája nyomán készült el a millecentenárium tiszteletére az első emeleti, Promenád 1896 című viselettörténeti bemutató, a Magyar királyok panoptikuma pedig a korhű jelmezekbe öltöztetett viaszmásokkal a 10–15. századba repíti vissza a látogatót. A Verecke-teremben látható Kis magyar panteon című kisplasztikai kiállítás a magyar nemzet sorsfordító alakjait mutatja be, a további termekben pedig időszaki kiállítások várják a látogatót.

A Rotunda mellett a Tisza-szabályozás kezdetének 150 éves évfordulója tiszteletére épített gátőrház a „második honfoglalás”-nak állít emléket. A tóparton a tiszai fafeldolgozás emlékhelye a haszonfa útját mutatja be a hegyvidéktől az Alföldig: a csúsztatókat, a tutajozást és a hajóépítés jellegzetes pillanatait. A tópartot megkerülő út mentén találjuk a főként természeti értékeket bemutató, jurta formájú kiállítóházakat (tervezők: Csete György és Dulánszky Jenő). Építőanyagukat, a fenyőfát, több ezer éves technikával hajlították meg, díszítéseit a honfoglaláskori ötvösművészet motívumai ihlették. A kupolák sorát a „Világmagyarság hajléka” nyitja meg: a tárlóiban kiállított illusztrációk, térképek és népművészeti tárgyak a világban szétszórtan élő magyarok összetartozását dokumentálják. A további tíz, jurtaszerű pavilonban – két ötös csoportra tagolódva – az „Erdő és ember” című természettudományos kiállítás látható. A koronás jurta vagy úgynevezett Bütüház középpontjában egy villámcsapástól sújtott, csaknem 100 méter magas mamutfenyő 8 tonnás derékmetszete áll. A jurtasor záróépületében, az „Erdő templomá”-ban az ökumenikus istentiszteletek résztvevőjeként az áhítat perceit töltheti a látogató.

Az ásatások közben kitermelt föld kilátódombbá formálódott, amelyről rálátni az emlékpark különleges látványosságára, a Juhász Antal néprajzkutató és a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársainak szakmai irányításával kiépült szabadtéri néprajzi múzeumra. A múzeumfalu főutcájának elején az áttelepített iskola Pusztaszer Árpádhalom határrészén 1911-ben épült. Az út túloldalán egy akácossal övezett szegedi tanyát tekinthetünk meg a 19. század közepéről. A porta mellett Mindszent határából származó szélmalom, mögötte nádtetős juhhodály látható. Szentes-Magyartésről telepítették az emlékparkba a 8-10 holdas kisparaszti gazdaságot megmintázó szentesi tanyát, amely a folyószabályozás után, a 19. század végén épült. A szomszédos csongrádi halászház a „vízenjárók” fontos megélhetési forrásának, a halászatnak állít emléket. A tanyavilágbeli parasztgazdaságnak kovácsra, bognárra, szíjgyártóra is szüksége volt. Iparosműhelyeik a forgalmasabb utakhoz települtek, s velük együtt más iparos, kézműves is dolgozott. A műhelyekkel szomszédos szín teteje alatt az ország egyik legnagyobb kocsigyűjteménye várja a látogatókat. A makói hagymatermelő házában a zsellérsorból származó hagymások társadalmi felemelkedése, polgári kultúrája jelenik meg. A 19. század utolsó negyedében egyre szaporodtak a tanyavilágban az olvasókörök, a közösségi élet helyszínei (tagjaik biliárdoztak, kugliztak, és híreket cseréltek, vagy a könyvtárat látogatták). A szeged-alsóvárosi paprikatermelő család házának eredetije az 1880-as években készült, napsugaras oromdísze, felfűzött paprikacsövekkel díszített ereszalja kedvelt idegenforgalmi látványosság.

A mellette álló szatócsbolt eredetileg tápéi parasztház volt, amelyet 1939 után pékséggel bővítettek ki. Csaknem mindent árultak itt, amire a falusiaknak szükségük volt. Átellenben a tömörkényi községháza klasszicista stílusjegyeket viselő eklektikus épületében közigazgatási kiállítás és posta múzeum fogadja a vendégeket. A községháza udvarán épült nádtetős színben állították ki a „vörös postakocsi” mását. Az 1866-1867-ben épült négyszintes szélmalmot a Szentes melletti dónáti tanyaföldről költöztették ide. A körülötte kialakított tér az emlékparkbeli majálisok, sátoros ünnepek szabadtéri helyszíne. A kis erdő felé haladva az út a szegedi keskeny nyomtávú gazdasági kisvasút állomása és a mezőgazdaságigép-kiállítás mellett vezet el. A kunsági erdészházban a Fehér-tó megóvásának történetét, valamint a homoki erdők és a Tisza hullámtereinek élővilágát bemutató kiállítás látható. Mögötte erdei tanterem várja a diákokat, majd a közútépítés hőskorának emléket állító útkaparóház mellett elhaladva visszajutunk sétánk kiindulópontjához.


a) Mérgesi puszta

A községtől északnyugat felé a pincegazdasághoz vezető műúton kell elindulni, majd egyenesen földúton haladunk tovább a hármas községhatár (Pusztamérges, Zsana, Balotaszállás, illetőleg megyehatár felé (Bács-Kiskun, Csongrád). Talán „geopolitikai” helyzetének – magyarul minden falutól távol esik – köszönhetően maradt fenn a hajdan kiterjedt homokbuckavilág e kis foltja. Ha képet akarunk nyerni a régi dél-kiskunsági – pontosabban „halasi” (kiskunhalasi) – homokvidék ősi képéről, érdemes ide ellátogatnunk. Bár az „érintetlenséget” már itt sem találjuk, de a táj képe nagyon hasonlít az „ősi” állapotokra, és jó néhány növényfaj kuriózumként jelentkezik: báránypirosító, homoki árvalányhaj, homoki vértő. A mostoha termőhelyi viszonyok esélyt adnak az „otthonos” fajok térhódításának a már egyszer eredménytelenül bolygatott területeken is.


b) Láperdő

A pusztamérgesi láperdőPusztamérges, elsősorban tenni akaró faluvezetése következtében az utóbbi években országos hírnévre tett szert. Az emiatt (is) idelátogatók azonban jól tennék, ha a kétségtelenül szép és harmonikus belterületen túl egy kis figyelmet a határának is szentelnének. Északkelet felé a kígyósi úton elindulva egy jó kilométerre balra jelentős természeti értéket találunk. E terület még mai állapotában is őrzi – sajnos, nagyon összeszűkülve – a hajdani állandóan vizes alföldi mocsarak képét, amelyet már csak nagyon kevés helyen találunk meg. Viszonylag kis területen mozaikosan jelenik meg a fűzláp, a zsombékos, a nádas, a kékperjés láprét, peremrészeken a sziki rét és a homoki legelő – mind sok, már alig fellelhető növényfajt rejtegetve, és egy varázslatosan szép tájképet festve. Csak néhány faj: szibériai nőszirom (jégkorszaki maradványnövény), kornistárnics, mocsárikosbor, fehér zászpa. Mindemellett a terület rovar-, kétéltű- és hüllőfaunája is sok védett értéket tartogat. A madárvilágból kiemelhetők a védett énekesek (kakukk, poszáták, cinegék) és a kis testű ragadozók (kuvik, vörös vércse) állandó jelenléte, alkalmi fészkelése. A száraz homokvidéknek ez a táj egy figyelemre méltó és felüdülést adó foltja, értékeit védeni minden szempontból érdemes.

Pusztaszer

A település három legfontosabb védett területét (Pusztaszeri TK, Hét vezér Emlékmű, Fülöp-szék) az országos védettségű területek között bemutattuk. A fentieken túl ex lege szikes tó is található a településen. A fokozott védettség miatt a területen gazdálkodók csak őshonos fafajokat ültetnek, s 2001-től a környezetkímélő rét- és gyepgazdálkodást segítendő szürkemarha-tenyésztésbe fogott a KNP Igazgatósága.

Ruzsa

A faluban jelenleg védelem alatt álló természeti érték nincs, azonban több értékes terület védelem alá helyezését tervezik. Ezek: a Szegedi út 21-es km-szelvényétől délre levő semlyékes (több tízezer tő kornistárnics, illetve szibériai nőszirom), a baromjárási legelő 20 ha-os buckás területe, több fa vagy facsoport (erdei pihenő körüli tölgyes, tölgyes a Ruki-erdő szélén, Fő u. 7–9. juhar, tölgyes a sportpályán).

Sándorfalva

Hattyúcsapat a Sándorfalvi-halastavon (Szabó István)A település területének több mint fele a Pusztaszeri TK része (különösen értékes a Tisza mentén a Sas-ér környezete). Emiatt fokozottan előtérbe kerül a természetközeli gazdálkodás, amelyet a település környezetvédelmi programja is hangsúlyoz. Jelentős természeti értéket képvisel az ex lege védett szikes Nádas-tó. Helyi védettségűek a Szabadság tér platánfái és a Zrínyi utcai fasor.

Szeged

A nagyváros területén többfajta védett természeti érték található: a KMNP Maros-ártéri egysége, a Fehér-tó a Pusztaszeri TK része, de van itt ex lege szikes tó és kunhalom, illetve több, részletesebben bemutatott helyi védettségű terület is.


a) Szegedi Füvészkert

Az indiai szent lótusz (Nelumbo nucifera) és virágja (Mihalik Erzsébet) A 17 hektár alapterületű Füvészkert a Szegedi Tudományegyetem kezelésében van. Alapítása összefügg hazánk történelmének egy szomorú eseményével. Trianon után a Kolozsvári Egyetem Szegedre költözött, majd a város által adományozott 20 holdas területen 1922-ben megalapították a füvészkertet. Az első növénytelepítések 1925-ben indultak meg. Azóta jelentősen gyarapodott a kert növényállománya. Ma több mint ötezer növényfajt tartanak számon. Alapításának 70. évfordulójára a bejáratnál az ország egyik legnagyobb székely kapuját állították fel. Cereusok és Opumtiák (Mihalik Erzsébet)A kertet és a benne található nyolc üvegházat, illetve akváriumot nyáron 10–18 óráig, télen 10–16 óráig tekinthetik meg a látogatók (elérhető a város központjából induló 70-es busszal). Országos védetté minősítése folyamatban van.


b) Szegedi-páfrányfenyő (természeti emlék)

Egy magánház udvarán, a Takaréktár utca 3. szám alatt találhatjuk meg a körülbelül 70 éves, nőivarú páfrányfenyőt, amelynek védettsége biológiai és városfásítási szempontból is indokolt (1975 óta védett). Egy Pollák nevű kötelesmester 1925-ben hozta magával Japánból, őshazájából. Bizonyos, hogy a városban található többi páfrányfenyő (Arany János utca, Széchenyi tér, Füvészkert) is e fa leszármazottja, amely ma is egészséges, jó növekedésű.


c) Dorozsmai Nagy-szék

Ez a homokhátakkal körülvett belvíz járta szikes lapos Szegedtől mintegy 8 km-re nyugatra, Kiskundorozsma határában terül el. A 17 hektáros terület 1975 óta védett. A folt a még a múlt században is fellelhető nagy kiterjedésű Duna-Tisza közi szikespuszták maradványa. Értékes bennszülött vagy másutt ritkán előforduló növényfajokat és társulásokat találhatunk itt. A hajdani vakszik kopárait a megváltozott vízviszonyok következtében ma már mézpázsitos, sziki zsázsás társulások borítják. A kevésbé szikes foltokon a tengerparti kígyófű és a sziki útifű lelhető fel. A nyár végi, kora őszi napokon messze virít lila pompájában az itt őshonos sziki őszirózsa. Nyár elején hófehér foltokat alkot a ritka, gyengén sótűrő erdélyi útifű. A mélyebb fekvésű, hosszabb időn át vízzel borított területek jellemzője a tarackos-tippanos mocsárrét. A környező homokhátak barna homoktalaján több ritka növényfajjal találkozhatunk, mint a tarka sáfrány vagy a homoki kikerics. Állatvilága meglehetősen szegényes, a tavaszi belvizes időszakban is csak néhány csapat godát, partfutót láthatunk itt.


d) Vetye-háti-nyárfa (TE)

A Vetye-háti-nyárfa 1996-ban (Rosztóczy András)Az ártéri erdők utolsó hírmondóinak egyikét, a 2002 tavaszán kidőlt Vetye-háti öreg nyárfa korát 2-300 évesre becsülték, törzsének kerülete meghaladta a 12 m-t. A törzs körülbelül 2,5 m magasságban több ágra oszlott, egy-egy ág még 8-10 méteres magasságban is 1 m vastag volt. A Tisza és a Maros hullámterein még közvetlenül a második világháború után is volt néhány ilyen öreg, méretes nyárfa; ezek közül sajnos mára már csak a dóci Hét nővér fa és a Labodári öreg fehér nyárfa maradt meg. Az 1940-es években veteránok találkozóhelye volt a fa, ennek emlékét kőtábla őrzi. A Vetye-háti-nyárfa kidőlése után, 2002. májusában (Rosztóczy András)Az egykori Országos Természetvédelmi Hivatal Beretzk Péter javaslatára nyilvánította védetté.


e) Maty-éri-tó

Szeged városából az 55. számú Bajai úton kifelé haladva a repülőtér után találjuk a hivatalos nevén „Gróf Széchenyi István evezős és kajak-kenu pálya” közönségbejáratát, amely egyben a védett természeti terület hivatalos bejárata is. E pálya adott otthont az 1998. évi kajak-kenu világbajnokságnak és a 2002-es Európa-bajnokságnak (az előbbit megelőzően azonban a terület helyi természeti védettséget kapott).

Kétségtelen, hogy a világbajnokság technikai feltételeinek kialakítása jelentős műszaki beruházásokat követelt meg, ezt azonban a város a terület természeti értékeinek és hagyományos funkciójának (a horgászatnak) figyelembevételével és maximális megőrzésével kívánta végrehajtani. Az elmúlt idő tükrében bizton állítható, a kettős törekvést siker koronázta, és innen már csak a természeti oldalt vizsgálva: az értékek megőrződtek táji és hasznosítási vonatkozásban is. Aki a pályára csak sportesemény nézőjeként is ellátogat, gyönyörködhet a környezet táji-természeti szépségeiben is.

A szegedi Fehér-tó és partján a megfigyelőtorony (Szatmári József)A terület egyébiránt része a szegedi Fehér-tótól a Gyálai-Holt-Tiszáig húzódó résznek, ahol a természetes terepviszonyok megőrizték a nedves, vizes foltokat, partvonalakat. Kedvező változás volt a terület sorsában a mesterséges vízutánpótlás biztosítása az Algyői-csatornán keresztül. E területen, de a Bajai úttól északra is, szám szerint 14 védett madárfaj fészkelése, megfigyelése bizonyított (gémfélék, énekesmadarak). A mesterségesen kialakított jelentős vízfelület táplálkozási és kora tavaszi, késő őszi időszakban, de a vonuló fajok számára is pihenési lehetőséget biztosít. A terület jó példa a természetvédelem és az emberi használat összeegyeztethetőségére.


f) Fasorok és fák

A város területén számos értékes fa, fasor található, amelyek közül több 2002-től védelem alá került. Ezek: Tisza L. krt. és Dóm tér (ostorfasor), József A. sgt., Fő fasor és Népkert sor (platánsor), Arany J. és Berzsenyi u. (páfrányfenyősor), Hajnóczi u., Gutenberg u. és Gogol u. (japánakácsor), valamint a Tömörkény u., Béla u. és Kazinczy u. kétoldali fasorai, a Révai u. nyugati fasor.


g) Vadaspark

Hosszabb idő óta aktuális volt a Vadaspark és környezetének védetté nyilvánítása, amelyre 2002-től került sor. A terület alapját az 1950-es évek elején telepített 40 hektárnyi vegyes erdő (kocsányos tölgy, juhar, szil, hárs stb.) és a Sancer-tavak kiterjedt vízfelülete adja. (A tavak egy része a város körtöltésének építése során keletkezett.) A Vadaspark 1989 óta fogad látogatókat. A terület védetté nyilvánítására az 1998–1999-ben végrehajtott rehabilitáció után kerülhetett sor.

Szentes

A város területéhez tartozik a KMNP Cserebökényi-puszták egysége, de ex lege védett kunhalmokban is gazdag a határ.

A szikespusztai tájon (Csanádi-puszták) a sziki erek is az egykori folyók kanyargását idézik (Rakonczai János)A Széchenyi liget helyi védettségű. A város központjában a Kurca partján található liget az Alföld egyik legrégibb köztulajdonban levő parkja. Kedvező mikroklímáját a Kurcának köszönheti, amely a Vecseri-fokkal együtt szinte körülöleli. A ligetet, vagy ahogy egykor nevezték, a Sétakertet, 1869-ben telepítették. Növényállományát 1897-ben felújították, ekkor 104 féle díszfát és cserjét ültettek. A II. világháború pusztítása a ligetet sem kímélte, fákat vágtak ki, és később oda nem illő épületeket helyeztek el. Változatos növényállományából figyelemre méltóak az idős platán, vadgesztenye és magas kőris egyedek. Az örökzöldeket a tiszafa, a luc-, a fekete- és a simafenyő képviseli. A liget egyben Szentes város kultúrparkja, itt található a múzeum, a strand, a sporttelep, a játszótér.

Zákányszék


A község környékén a törvény által védett természeti területek találhatók. Fejlesztési lehetőség a Lódri-tó és a 130 éves tölgyfa védetté nyilvánítása.

Zsombó

A Zsombói-ősláp már hosszabb idő óta helyi védettséget élvezett; a korábbi terület a törvény ex lege követelményeinek megfelelően kibővült.

Az Alföld nagy kiterjedésű lápjai helyén ma már szántóföldeket találunk. A terület kiszárításával a lápvilág is elszegényedett. Zsombó község határában Szegedtől Kiskunmajsa felé kb.12 km-re érjük el az egykori hatalmas ősi lápvilág védett maradványát. A régmúlt időkben – a rétegvíz feltörése miatt – Forró Zsombónak is nevezték ezt a területet. Botanikai értékére már az 1930-as években Zólyomi Bálint felhívta a figyelmet, de védetté nyilvánítása hosszú ideig váratott magára. Az Alföldön ritkaságnak számít ez a zsombéksásos lápterület a lápfüzes pusztai tölgyesmaradványokkal. A bokorfüzesek tövében olyan ritka növényfajokban gyönyörködhetünk, mint pl. a lápi páfrány. Mára kis folttá zsugorodott ez a terület, eltűntek az égeres erdőcsoportok, s a gyöngyvirágos tölgyligeteknek is csak kis maradványai láthatók a tölgyesre jellemző növényfajokkal: a sárga virágú gyömbérgyökérrel, a borzas ibolyával, de a lápot környező homokhátak növénytakarója ugyancsak elszegényedett.

Forrás: Sulinet

 


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére




Magyar kastélyok és várak! Nemesi udvarházak és Paloták!



Legfrissebb bejegyzések:
2016-10-07
Oláh Anna: Bolyai Farkas pónyik almafája
 | részletek
Johann bácsi a Bolyai-kertről azt mesélte, hogy: „Sok gyümölcsfa díszelgett benne, főleg pónyik alma. […] Egy szász tanító innen szedett ojtógallyakat, s minden kertben beojtotta a...
2016-09-13
Balaton (Heves megye!) idős hársa - a Szerelmesek fája
 | részletek
Balaton a források völgye. A falu legidősebb fája is egy forrás fölött él a település központjában. A polgármesteri hivatal épülete eredetileg a Grósz család rezidenciája volt,melyet az 1860-as...
2016-09-12
Arany János kőrisfa, Nagykőrös
 | részletek
Arany János kőrisfa (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) A nagykőrösiek életében a természeti értékek között kitüntetett helye van településünk névadó fájának, a kőrisnek. Nem véletlenül,...
»» minden bejegyzés









Bookmark and Share

Add to Google

eXTReMe Tracker
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak.
Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.