Debrecen az ország keleti részén fekszik, 30-km-re a román határtól. Az Alföld meghatározó jelentőségű városa, Budapesttől 230 km-re. Megközelíthető az M3-as majd az M35-ös autópályákon. Budapesttel köti össze a 4-es számú főútvonal. Több irányból érkezik a vasút is. Debrecen a TINA vasúthálózat tagja (Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony).

A város két táj határán, a Nyírség és a Hajdúhát között fekszik. A Nyírség homokos terület, északról lejt dél felé, nyugati határa a Tócó völgyénél húzódik. A Hajdúhát löszös terület, nyugati irányba lejt. Debrecen belterülete döntően a Nyírség nyugati szélén helyezkedik el. Jelentős magasságkülönbségek nincsenek, a Református Kollégium falában elhelyezett magassági pont 119,6 méterre van a tengerszinttől.

Debrecen területe 461,65 km2 (ebből kb. 60 km2 a belterület), keletről nyugat felé 30 km, északról dél felé legfeljebb 20 km kiterjedésű. A város nyugaton a Hajdúhát felé nyitott, de északon és keleten a (kertségek kb. 3 km-es sávján túl) összefüggő erdős terület veszi körül. A legfontosabb erdők: a Nagyerdő, a Monostori-erdő Alsójózsánál, az Apafai-erdő és az Erdőspuszták.

Hazai és külföldi emberekben sokszor felmerült már a kérdés, hogy olyan természeti környezetben ahol Debrecen fekszik, hogyan alakulhatott ki már a kora középkorban egy jelentős település. Természetesen a város kialakulásának és fejlődésének a múltban megvoltak az erőforrásai és földrajzi alapjai. A tájhatár, ahol Debrecen is fekszik, máshol is fontos szerepet játszott már települések kialakulásában. A tájhatáron fekvő településeknek általában gyorsabb volt a fejlődésük is, mint azoknak, amelyek egy-egy tájon helyezkedtek el. Közel feküdt a felszínhez a jó minőségű talajvíz, és a várost körülvevő hatalmas erdőségekből biztosítani lehetett a szükséges faanyagot. A földművelés és az állattenyésztés számára mind kitűnő lehetőséget biztosított a hajdúsági lösz, és a Hortobágy szikes pusztái, ahol a város polgárai állataikat legeltették. Ezenkívül Debrecen fontos, a Felvidéket Erdéllyel összekötő kereskedelmi útvonalon feküdt, aminek az előnyeit a város ki is használta.

A történelmi városmag a város tengelyét képező Piac utca két oldalán, az egykori árokkal megerősített városfallal körbekerített területen jött létre. Az árok építését még Zsigmond király rendelte el a 15. század elején, eredetileg kőfallal. A kőfal sohasem épült meg, tekintve, hogy az Alföld híján van kőnek. A fal helyett líciumtövissel (gledícsával) kerítést építettek, mely 450 évig állt fenn. Jelképességét jelzi, hogy a magisztrátus szigorúan büntetett minden, a kerítéssel kapcsolatos kihágást. A kör alakú kerítést a nagyobb utcák torkolatánál kapuk és kisajtók (gyalogosátjárók) szakították meg, megfelelő őrséggel ellátva.

Forrás: Wikipédia