A korszakban minden település ki volt szolgáltatva az elemi csapásoknak. Dobozt talán csak a tűzvészek kímélték meg jobban a legtöbb korabeli településnél, amit annak köszönhetett, hogy vizes, mocsaras területen feküdt. Talán a legtöbb áldozatot az 1730-as évek végén dühöngő pestis szedte. 1739. augusztus 9-ig 171 személyt vitt el. Az akkori megye összlakosságának körülbelül a fele elpusztult. Falunkban is.

A legtöbb, szinte évről évre visszaköszönő bajt a Körös áradásai okozták. Az 1784-es árvizet követték az első tervszerű vízszabályozási munkák. 1785 októberében Köröstarcsához a Körös átvágására a dobozi lakosokat is kirendelték, földhordásra alkalmas saroglyák odaszállítására. Nem végeztek elég hatékony munkát, mert 1786-ban ismét árvíz pusztított.

1803 és 1807 után az 1816-os nagy vízár borította el a község egész határát s a későbbi grófi park helyén álló falurészt. A gróf ezután itt angolparkot alakított ki, s a korábban ezen a részen lakókat áttelepítette a Hatháznak nevezett új falurészbe. 1823-ban is volt árvíz. Az 1830-as pedig még annál is nagyobb méreteket öltött.

Forrás: Sulinet