Amíg Amazónia őserdeiért aggódunk, nem tudjuk megvédeni saját néhány hektáros értékeinket.

1796-ban készítették Pataj környékéről az első ma ismert térképet. Már azon is szerepel a Pataj és Harta közötti ártéren fekvő Száraz-erdő. Valószínűleg ott találták már a honfoglalók is, csak nem készítettek róla térképet. Napjai azonban meg vannak számlálva, mert tényleg napokon múlik a sorsa. Ugyanis az erdészet végkitermelésre ítélte.
Tudni kell a Száraz-erdőről, hogy ez a környéken az utolsó úgynevezett magas-ártéri erdő. Az utolsó szil-kőris-tölgyes, amely már elég öreg ahhoz, hogy kialakuljon benne egy ideális életközösség. A terület osztatlan közös tulajdon, így csak erdészeti engedéllyel lehet benne dolgozni. Mindenki azért igényelt vissza egy-egy parcellát, hogy évi 1-2 vágásérett vagy száraz fa kivágásával meglegyen a téli tüzelője. Így gazdálkodtak a patajiak emberemlékezet óta és a Száraz-erdő mindig erdő maradt. Kivéve a töltésig kinyúló részét, amit kb. 20-25 éve tarra vágtak.

Többször kísérelték meg akáccal újraerdősítését, de még mindig csak bozótban botorkálhatunk ott. A gazdák ma hiába kérnek engedélyt a szelektív fakitermelésre, az erdészet csak tarvágást-végkitermelést engedélyez. Ez azt jelenti, hogy minden tulajdonos hozzájut az idén egy nem túl nagy összeghez, mert a munkálat, az újratelepítés sokba kerül. És azt is jelenti, hogy az erdő megszűnik. Lehet, hogy szerencsés esetben 30-40 év múlva lesz egy faültetvény. Lehet, hogy a pionír fajok (pl. zöld juhar) elterjeszkednek és lesz egy értéktelen bozótos. De, hogy hasonló erdő legalább 100 évig nem lesz, az biztos.

A gazdák jelentős része elhitte, hogy másra nincs lehetőség. Az ő részüket most irtják. Dőlnek az öreg kőrisek egymás után. Ők az erdő nyugdíjasai és nem állva hallnak meg, ahogy illene. Félreértés ne essék! Tudom, hogy az erdővel gazdálkodni kell. Nekem is van benne parcellám, én is szeretnék vele kezdeni valamit. Csak nem ezt, mert nekem erdő kell és nem csak a sok fa, vagy az ára. Szerencsére néhányan még így gondoljuk. Minden esetre érdekesnek tartom, hogy amíg Amazónia őserdeiért aggódunk, nem tudjuk megvédeni saját néhány hektáros értékeinket.

Kocsi Csaba Biológia szakos tanár, Schill Tamás múzeumvezető

Forrás: Greenfo