A parádfürdői kastély falai közt töltötték mézesheteiket Károlyi Mihály és felesége, Andrássy Katinka 1914. november 4-i budai esküvőjük után. Még többször visszatértek az első világháború éveiben rövid pihenésre. Az 1918—19-es forradalmak után az elkobzott Károlyi javakból a kastélyt szálloda céljaira használták. A második világháború végén szovjet katonai alakulatok állomásoztak benne. Ekkor pusztult el az eredeti berendezés, amelyből csak az egykori kápolna padozatai maradtak meg, ezek a parádi templomba kerültek. A kastélyt helyreállítása után, 1949-től 1988 augusztusáig a Szakszervezetek Országos Tanácsa gyermeküdülőjeként üzemeltették. Ezután a Heves Megyei Önkormányzat által fenntartott Idősek Otthona költözött a falai közé, s az épületet 1996-ban Heves Megye Önkormányzata megvette a volt SZOT-vagyonból. A kastélyban napjainkban százhúsz idős ember befogadására alkalmas szociális otthon működik, ellátásukról 63 fős gondozói és technikai személyzet gondoskodik. Az épület fűtésrendszerét 1996-ban korszerűsítették.

1920 előtt a kastélyhoz hatvan katasztrális hold kert tartozott. A birtok kisajátítása és a fürdőtelep bővítése után a régi egységes park is többfelé oszlott. A kastély körül az 1949-ben létrehozott gyermeküdülő céljára nyolc katasztrális holdat bekerítettek. Ez napjainkban kevéssé gondozott park, benne figyelemre méltó az alsó bejárat mellett álló kiszáradt hatalmas ős-tölgy, az úgynevezett Rákóczi-fa - korábban már megemlékeztünk róla -és néhány idős lucfenyő.

A régi park közepén, lent a mélyben folyik a Tárna. Ebben a völgyben és a fürdő körül az 1930-as évek végére kialakítottak egy 126 katasztrális hold kiterjedésű parkot, amelyet napjainkban községi vagy fürdőpark néven emlegetnek. Északi, felső oldalán a kórházépület áll. Ez a park gondozott, pihenősétányok, virágágyások sorozata követi benne egymást, bota-nikailag érdekessé teszi a ritka idős platánok, tölgyek, évszázados lucfenyők mellett a fiatalabb, de több évtizede telepített növényzet.

Forrás: Sulinet