Jászdózsa község Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászberényi kistérségben.
Jászdózsa, a Jászság északi részén, Heves megyével határosan, a Tarna folyó két partján helyezkedik el. Régebbi neve Dósa, a helyiek által "Daósa"-nak / "Dausa"-nak kiejtve. A név eredete tisztázatlan.

Első írásos előfordulása 1433-ban, egy oklevélen fordul elő.

A mai község valószínűleg eredetileg nem jász „szállás”, nem jász település volt, de az idők során és a török hódoltság alatt beleolvadt egy Négyszállás nevű jász település, melynek régészeti nyomait az 1980-as években a „berényi föld” nevű határrészen, a falutól néhány kilométerre tárták fel.

A török hódoltság után Dósa és Jászberény sokáig pereskedett a területért, amit végül Jászberénynek itéltek. Az ásatás kincsei a szolnoki Damjanich Múzeumban találhatóak.

Ebben az irányban, Négyszállás néven ma egy tanyabokor, kis kápolnával, található a Jászberény-Jászárokszállás összekötő úton. A terület a Tarna, az Ágói-patak (helyiek által "Kotró" néven is ismert), a Szarvágy patak, és más vízfolyások által szétszabdalt, erdős, mocsaras, időnként elöntött vidék volt. Utolsó maradványa a községtől északra található Pap-erdő.
A megtelepedések a területen található magasabban fekvő részeken történtek. Ezek a feltöltések/töltődések ellenére, a falu arculatán még mindig megtalálhatóak, például Bába-tó egy régi Tarna holtág maradványa. Későbbiekben a folyószabályozással, lecsapolásokkal az egész környéket mezőgazdasági művelésbe vették. Belvizes években azonban, megmutatja a víz, hogy merre folyt régen a Tarna, hol voltak folyások és pangó vizek.

Forrás: Wikipédia