Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a 49-es főút mellett, Mátészalka közelében, Kocsord-on található.

A kastély története

A kocsordi uradalom és a kastély az évszázadok során többször is gazdát cserélt. Első ismert birtokosa a Csaholyi család volt. A település Csaholyi Anna házassága révén szállt Melith Györgyre, aki itt erődített kastélyt épített, majd azt öccsére, Péterre hagyta. A Melith család kihaltával a birtok a kincstárra szállt, majd 1696-ban a Szatmári vár tartozéka lett. A kastélyt, a hozzá tartozó parkkal együtt a későbbiekben a gróf Teleki család szerezte meg.

A XIX. század elején a birtok nagy része a kastéllyal és a hozzá tartozó parkkal együtt a gróf Dégenfeld család birtoka lett Dégenfeld Miksa révén, aki gróf Teleki Annát vette nőül. Később lányuk gróf Dégenfeld Schomburg Ilona (özv. Tisza Kálmánné) tulajdona lett, akitől fiára, Tisza Lajosra szállt a kúria és a hozzá tartozó park is.

A kastélypark

A kastélyt körülvevő parkot még a XIX. század elején telepítette a Dégenfeld család, a kúria gazdája, az akkori divat szerint, mintegy 7-hektárnyi területen.

A kastély köré telepített park tájképi kertnek lett kialakítva.

Bár az idők viszontagságai folytán a park területe és növényzete is megfogyatkozott, az épület köré telepített parkban máig számtalan ritka fafajta és cserjekülönlegesség található:

A kastélypark kapuját átlépve már a bejárat közelében matuzsálemi korú, 25 méterre is megnövő termetes vadgesztenyefák, vagy más néven bokrétafák (Aesculus hippocastamum) fogadják a parkba lépő látogatót, jegenyefenyők szomszédságában.

A bejárattól kissé jobbra eső tisztáson tetemes méretű magányos vörös tölgy (Quercus rubra) hívja fel magára a figyelmet. Ez az ősszel rendkívül színpompás vöröses színbe öltöző fa ősz idején csodálatos látványt nyújt.

A park fái közül külön említést érdemel a 28 méter magasságot is elérő páfrányfenyő (Gingko), és - a mára már 120 éves - mezei juhar (Acer campestre), melynek zöldessárga, felálló fürtös virágai a lombfakadással egy időben nyílnak, s lombozata ősszel aranysárgára, vagy piroslóra szineződik. Megtalálható itt a különleges, ritka vörös szil (Ulmus), és a szil néhány más változatú példánya, vagy a kocsányos tölgy (Quercus robur), mely Közép Európa jó vízellátású, mélyrétegű, kötött talajainak erdőt alkotó fája. Szabad térállásban széles, szétterülő kúp alakú koronát növeszt, és kocsányokon csüngő makkjairól könnyen felismerhető.

A park fajtagazdagságából nem marad ki a vasfa, az ezüsthárs (Tilia tomentosa) sem, mely hófehér, nemezes levélfonákjáról ismerhető fel, de található a kert fái között fekete dió (Juglans nigra) is, mely Észak-amerikai faj, sötét, mélyen bordázott kérgéről, és hatalmas, szárnyasan összetett leveleiről ismerhető fel.

A kastélypark különleges ékessége még a kastély hátsó terasza melletti tisztás szélén álló, mára már 1-méter körméretűvé növekedett csodálatos tulipánfa (Liriodendron tulipifera) is, ez a magas termetűre növő észak-amerikai származású fa, mely egészen sajátos, minden más fától eltérő alakú leveleivel, 6-8 cm széles sárgászöld virágaival, beérve vöröslő hajtásaival különlegesnek számít.

A cserjék fajai közül is található még néhány, mint a japánbirs (Chaenomeles japonika) barackrózsaszín virágú változata, a borbolya (Berberis vulgaris), a fagyal (Ligustrum ovalifolium) , aranyvessző (Forsythya europaea), vagy a mogyoró (Corylus colurna).

A kert örökzöldjeiből is megmaradt még itt a fenyőféléken kívül néhány faj, mint például a tiszafa, a buxus, és a ciprusfélék 1-1 példánya is.

A klasszicista stílusban épült kastélyban ma egészségügyi intézmény működik.

Forrás: Wikipédia