Ki gondolná, hogy alig 30 kilométernyire Budapesttől is találhatóak páratlan természeti értékek. Márpedig ilyen az Ócsa-Dabasi Tájvédelmi körzet, különösen annak jégkorszaki maradványlápja.

A láp mikroklímája lényegesen hűvösebb, mint a környező területeké, ennek köszönhetően a Jégkorszak után számos állat- és növényfaj lelt itt menedéket. Ráadásul a láp semmilyen folyóvízzel nincsen kapcsolatban, csak az eső- és a talajvíz táplálja, ami tovább segített megőrizni különleges élővilágát. A víz oxigénben szegény, ennek köszönhetően tőzegesedés indult be, a láp tehát nem töltődött fel. (Ezen az oldalon egy szimulációban mutatjukbe, hogyan is zajlik mindez.) Így maradhattak meg ezen a területen olyan fajok, mint a rovarevő növény, a rence, a ritka lápi póc, a hamvas rétihéja.
Fél óra vonatozás és újabb fél óra séta után már ott is találhatja magát bárki ebben a különleges világban. Nemcsak térben utazik az ember, hanem időben is. Ne felejtsük el, hogy ötszáz évvel ezelőtt még hazánk legnagyobb részét ilyen és ehhez hasonló lápok és mocsarak borították.
A Tájvédelmi Körzetben komoly tudományos munka is folyik. Csörgő Tibor vezetésével (itt olvasható egy interjú vele) tizenöt éve folyamatosan zajlik ornitológiai kutatás a területen. A munkában lelkes amatőrök segédkeznek és sok szeretettel várnak minden látogatót.

Ócsán járva nem szabad kihagyni a román-kori templomot sem, mely hazánk egyik legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt román stílusú műemléke.

Forrás: Sulinet