A Margit-sziget a Duna egyik szigete Magyarországon, Budapestnél. Közigazgatásilag Budapest XIII. kerületéhez tartozik, és Margitsziget néven Budapest egyik városrészét alkotja.

Néhány szállodát, vendéglátó-ipari egységet és sportlétesítményt leszámítva épület nincs rajta, voltaképpen a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal. A gépjárműforgalom – az autóbusz és a taxik kivételével – tilos, várakozásra az Árpád hídról megközelíthető parkoló szolgál.
A budai oldalon a II. és a III., a pesti oldalon a XIII. kerülettel egyvonalban található. A sziget kb. 2800 méter hosszú, legszélesebb pontján (a középrészen) kb. 500 m széles, területe mintegy 96,5 hektár.

Története

A Margit-sziget madártávlati rajza 1928-ból, mely a sziget sétányainak szerkezetét és intézményeinek elhelyezkedését emeli ki.
Magyarország legnagyobb, nyaranta zenélő szökőkútja a Margit-sziget déli részén. Átmérője 36 méter, a középső vízsugár több mint 25 méteres magasságba szökell fel
A Margit-sziget térképe, részlet egy 1884-es Budapest-térképről
Pest, Buda és a Margit-sziget Óbuda felől. A Margitsziget egyik legkorábbi ábrázolása a 17. századból.

A Margit-szigeten volt a Domonkos-rendi apácák kolostora, Északi végén az esztergomi érsek vára, középen a premontreiek és a ferences rendi minoriták temploma és kolostora, déli végén pedig a Szent János-lovagrend vára és ispotálya állt. 1790-ben a bécsi udvar a főherceg kezdeményezésére, birtokcsere révén Sándor Lipót főhercegnek, Magyarország nádorának adta a szigetet, aki a schönbrunni park mintájára kertészeti rendezését szorgalmazta.

A Magyar Hirmondó-ban 1792 őszén ez a kis hír látott napvilágot:

„Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az ugy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyul-Szigetéből eggy kies mulató helyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely néminemüképpen előbbeni fényességét.”

Sándor Lipót halála (1795) után öccse, József nádor Tost Károly királyi főkertésszel folytatta a munkát. József nádor, felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő számára a szigeten rendezett be nyaralót. 1814-ben a Napóleon elleni szövetség vezetői, I. Sándor cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár és magyar király itt találkoztak.

Az 1838-as jeges árvíz szintje mintegy 2,5 méterrel ellepte a szigetet a fiatal és középkorú telepítésekben rendkívül nagy károkat okozott, ennek látványos bizonyítéka egy ma is élő narancseperfa, ami fiatalon megdőlt és úgy fejlődött idős fává. Széchenyi kezdeményezésére evezős és úszóversenyeket rendeznek a sziget mellett az 1840-es években.

Élővilága

A szigeten számos védett növény- és állatfaj talált menedéket. A pihenő, sétáló emberek gyakran láthatnak itt feketerigót, harkályféléket (például nagy fakopáncs), mókusokat. A ritka növények közül érdemes megemlíteni a páfrányfenyőket (Ginkgo biloba).

A Margit-sziget első kertészeti emléke a Domonkos-rendi apácák kolostorkertje, ahol fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. A sziget parkosítását József nádor megbízásából Tost Károly végezte. A nádor mintegy 300 fafaj meghonosítását kezdeményezte a Margit-szigeten, és alcsúti kastélyának parkjában egyaránt, így például ők telepítették először az azóta általánosan elterjedt díszfát, a platánt.

Forrás: Wikipédia