1846 nyarán látogatott el Szentes városába Széchenyi István, amikor a Tisza szabályozásáról tárgyalt. A következő évszázadban, Oroszi Miklós bizottságának munkája nyomán készült el a Széchenyi-liget koncepciója. A koncepció lényege az volt, hogy kettős hasznosítással készüljön el a terület: egyik részén gyümölcsfaiskolát, a másik részén sétakertet álmodtak meg. 1865-ben elfogadták ugyan a beadott terveket, de sem pénz, sem kertész nem állt rendelkezésre a megvalósításhoz.
Végül Dolesch Vince személyében lett városi kertésze Szentesnek, aki igen okosan elfogadta az egyezséget: természetbeni juttatásként használhatta a faiskolát, a munkáért cserébe. Így egyszerre folyt oktatás, kereskedelmi tevékenység és faiskolai termelés a területen.
Három évvel később a népkert fásításáról döntöttek, de pénz ekkor sem volt a csemetékre. A Földművelésügyi Minisztérium második nekifutásra kinyitotta a tárcáját és megkapták a szükséges fafajtákat és cserjéket, szám szerint 12 fafaj, 18 cserje képviselőit.
A helyiek is megmozdultak a pesti adomány hírére, így több ezer facsemete érkezett a telepítés idején, melyet koronázott a ma is pompás látványt nyújtó Kurca-parti füzek sora.
A koncepció elkészítése után négy évvel készen volt a Széchenyi-liget.

A későbbiekben átalakították a helyszínt a kor ízlésének és elvárásainak megfelelően. Fakivágások kezdődtek, melyekkel a fiatal facsemetéket kívánták védeni. Ez nagy visszhangot váltott ki a természetbarátok körében, melyet azzal kívántak ellensúlyozni, hogy újabb facsemetéket telepítettek a kivágott, öreg fák helyére.
Botanikus kert, díszkert, sétálókert lett kialakítva az immár elkerített ligetben.
Ezután fellendült a turisztikai fejlesztés Szentesen, mert a mai múzeum épületét 1869-ben vendéglőként adták át, ahol táncterem és vendégszobák várták a szórakozni vágyó közönséget. Elkészült egy gőz- és kádfürdő is, a mai játszóház helyén. Az építményeket egy több, mint száz éves platán fasor árnyai alatt közelíthetjük meg.
Egy év múlva haszonbérbe adták, újabb egy év múlva pedig bővíteni kezdték a fürdőt.
Rendszeresek voltak a zenés, táncos esték, nevezetes volt az Anna-bál.
A vendéglő 1873-ban szűnt meg, azonban a liget felújításakor építettek egy nyíltszíni uszodát, később teniszpályát a vagyonos látogatóknak.
Ma turisztikai központ a természetvédelmi területté nyilvánított szentesi Széchenyi-liget.

Szerző: Erdei-Gulyás Gabriella
Fotó: Civertan