A Károlyiak emlékezete

A debrő-parádi uradalom birtokosaként a Károlyi család három generációja ittlétének maradandó emlékei láthatók szinte mindenütt Párádon és Parádsasváron. Közülük is kiemelkednek a kastélyok. A parádfürdői kastély a Tárna patak mély völgyében, annak jobb partján emelkedő dombhát tetején épült.

Az egykori Károlyi-kastély alapjait Grassalkovich I. Antal vetette meg. Az 1750 után kezdődő magyarországi gabonakonjunktúra a földesurakat saját üzemű majorok kiépítésére ösztönözte, és 1770-ben, az úrbérrendezés előtt Párádon is volt urasági gabonatermelő major. Ezzel egyidejűleg a mai parádfürdői kastély helyén, annak előzményeként felépült egy urasági nyári lak. Építésének pontos idejét nem ismerjük, az viszont biztos, hogy Grassalkovich I. Antal életében, 1771 előtt már megvolt. Amikor 1777-ben a debrő-parádi uradalmat az Orczy család bérbe vette, készítettek egy átvételi leltárt. Ebben már szerepelt Parádfürdőn egy „urasági ház", amelyet a földesúr nyári tartózkodására szolgáló nyaralóként említenek, nem messze a recski határtól.
Az épületről a következő, 1805-ös leltár alapján tudjuk, hogy kilenc fűthető s hat nem fűthető szobából állt, kőből épült, s jó állapotban volt. Az Orczyak a kiskastélyban 1798-ban házi kápolnát építettek, melynek a harangját is újraöntötték 1819-20-ban, amikor bővítették az egész lakóépületet és a tetőzetet újból zsindelyezték. Ez időben már állandó szolgálót is tartottak. Kaán és Ulmann uradalombérlők idején a reformkorban, az éppen fellendülő parádi fürdő előkelő vendégei fürdőidényben szintén a kastélyban kaptak szállást.

A parádfürdői vagy alsó kastély átépítésére a kiegyezés után került sor. Az építtető gróf Károlyi György Ybl Miklóst (1814-1891), a neves fővárosi építészt bízta meg a munkálatokkal, aki 1869 augusztusában a helyszínen fejezte be a kastély tervrajzát. 1872-re klasszicista stílusban felépült az egyemeletes vadászlak. Az, hogy a kivitelezés éppen 1869-ben kezdődött, egy szerencsétlen tűzeset váltotta ki. 1869 elején leégett a kastélyhoz tartozó urasági ménesistálló. Az új - utóbb Cifra istállónak nevezett - lovarda épületének a tervét szintén Ybl Miklós készítette, s megvalósítása 1869 augusztusában befejeződött.

Az új istálló felépítése volt a fontosabb, nemcsak a családi igények miatt, hanem azért is, mert a gróf a két fürdő közötti vendégforgalmat is saját fogatain bonyolította le. A Cifra istálló építése volt Ybl parádi megbízatásai közül az első, ezután került sor a déli oldalon földszintes, az északin pedig egyemeletes vadászlak kastéllyá történő átépítésére. Az épületnek az északi, kétemeletes, új szárnyát ugyancsak Ybl Miklós tervezte romantikus stílusban, amelyet 1889-ben Károlyi Gyula építtetett fel. A kastélybővítés során az épületeket, amelyek 44 szobát foglaltak magukba, vezetékes vízhálózattal látták el.

A parádfürdői kastély falai közt töltötték mézesheteiket Károlyi Mihály és felesége, Andrássy Katinka 1914. november 4-i budai esküvőjük után. Még többször visszatértek az első világháború éveiben rövid pihenésre. Az 1918—19-es forradalmak után az elkobzott Károlyi javakból a kastélyt szálloda céljaira használták. A második világháború végén szovjet katonai alakulatok állomásoztak benne. Ekkor pusztult el az eredeti berendezés, amelyből csak az egykori kápolna padozatai maradtak meg, ezek a parádi templomba kerültek. A kastélyt helyreállítása után, 1949-től 1988 augusztusáig a Szakszervezetek Országos Tanácsa gyermeküdülőjeként üzemeltették. Ezután a Heves Megyei Önkormányzat által fenntartott Idősek Otthona költözött a falai közé, s az épületet 1996-ban Heves Megye Önkormányzata megvette a volt SZOT-vagyonból. A kastélyban napjainkban százhúsz idős ember befogadására alkalmas szociális otthon működik, ellátásukról 63 fős gondozói és technikai személyzet gondoskodik. Az épület fűtésrendszerét 1996-ban korszerűsítették.

1920 előtt a kastélyhoz hatvan katasztrális hold kert tartozott. A birtok kisajátítása és a fürdőtelep bővítése után a régi egységes park is többfelé oszlott. A kastély körül az 1949-ben létrehozott gyermeküdülő céljára nyolc katasztrális holdat bekerítettek. Ez napjainkban kevéssé gondozott park, benne figyelemre méltó az alsó bejárat mellett álló kiszáradt hatalmas ős-tölgy, az úgynevezett Rákóczi-fa - korábban már megemlékeztünk róla -és néhány idős lucfenyő.

A régi park közepén, lent a mélyben folyik a Tárna. Ebben a völgyben és a fürdő körül az 1930-as évek végére kialakítottak egy 126 katasztrális hold kiterjedésű parkot, amelyet napjainkban községi vagy fürdőpark néven emlegetnek. Északi, felső oldalán a kórházépület áll. Ez a park gondozott, pihenősétányok, virágágyások sorozata követi benne egymást, bota-nikailag érdekessé teszi a ritka idős platánok, tölgyek, évszázados lucfenyők mellett a fiatalabb, de több évtizede telepített növényzet.

Parádsasváron a mai kastély helyén 1872-ig a csevicefürdő épülete állt, amelyet lebontottak. A sasvári kastély L alakú, romantikus hatású földszinti részét 1872-ben építették Ybl Miklós tervei alapján. Ugyancsak az ő tervei alapján készült el 1882-ben német neoreneszánsz stílusban az egyemeletes rizalit és a kétemeletes kastélyszárny. A melléképületeket az egykori fürdő épületeiből alakították ki. Megrendelője Károlyi Gyula volt.

Ez a soktornyú - összhatásában eklektikus jellegű - épület lett a névadója az egykori üveggyári telepnek, mivel a kastélyt már 1903 előtt Sasvárnak nevezték el a Károlyiak. Nevezetes lakója volt a debrői uradalmat megszerző Károlyi György (1802-1877) felesége, Zichy Karolina (1818-1903).

A grófnő a kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnök feleségének, Zichy Antóniának a nővére volt, aki Kossuth híveként fontos szerepet játszott az 1849-es vereség utáni nemzeti ellenállásban. Buda császári katonai parancsnoka hatóság elleni izgatással vádolta, és korbácsolással fenyegette meg. Ezután évtizedekig külföldön - nagyrészt az itáliai Vicenzában - élt, egészen 1882-ig, s ekkor Sasváron telepedett le. Halála után az épületet nem lakták, 1919-ben, a román megszálláskor kifosztották.

1920 után a kastély állami tulajdonba került, s a két világháború között üdülővendégek használták. A második világháború végén üresen álló kastély berendezését, felszerelését széthordták. A leromlott állapotú építményt ezután felújították, korszerűsítették. 1953-ban konyhát és éttermet építettek, központi fűtéssel látták el. A rekonstrukció 1955 nyarára befejeződött. Ekkor alakult ki a három építményt magába foglaló együttes, amely a kas-télyszárnyból, kétszintes gazdasági épületből, az újonnan létesült konyha-és éttermi részből, meg az azokat összekötő folyosórendszerből állt. 1954-84 közt a falai közt a SZOT gyermeküdülőt működtetett. Ezután az épület üresen állt, állapota leromlott, végre a szinte csak a puszta falakból álló építményt árverésen a Baumag Holding Rt. vette meg. 1999-ben felújították, ötcsillagos szállodává alakították át, amelyet napjainkban a Kastélyhotel Sasvár Kft. működtet.

A parádi műút elágazásánál, a völgy bejáratában épített kastélyt valamikor két patak fogta közre mintegy húsz katasztrális hold kiterjedésű parkban. 1945 után a park alsó részén vezették át a műutat, s az erdőbe nyúló park területét minden oldalról megnyirbálták, így jelenleg 3,5 katasztrális hold kiterjedésű. Ezt a megmaradt részt gondosan kezelik. Faállománya több mint százéves. Szálegyenes luc, fekete- és erdeifenyő-óriások mellett egyetlen selyemfenyője talán a legnagyobb hazánkban.

A parádsasvári kastélyt Károlyi Gyula a fiának, Mihály grófnak szánta vadászkastélynak. Ezért vele szemben felépíttette Ybl tervei alapján az uradalmi fővadász házát, mely ma étterem. A kastély körül 1878-ban 4872 katasztrális hold erdőt bekerítettek, hogy a betelepített szarvasokat megóvják. Károlyi Gyula tenyésztett a Mátrában vadaskertben először szarvast. Később az itteni gímszarvasokból a család bistei (Zemplén) és selmeci (Hont) vadasába telepítettek. A vadaskert szarvasállománya 1888-ban 424 darab volt. Az 1900-as évek elején muflont is telepítettek, amely meghonosodott. A rendszeres vadászatok céljából a vadaskert területén vadásztanyák épültek. A Kékes északi oldalán, a Sas-kő alatt, 590 méter magasan létesült a Rózsaszállás, míg a Galya-tetőtől keletre 640 méter magasságban a Rudolf-tanya. A kerített vadaskert 1945-ig megvolt, egykori telepített állatainak utódai képezik részben a terület mai vadállományának genetikai alapját.

Károlyi Gyula nemcsak neves vadász, az ő érdeme Parádfürdő parkosítása 1883-ban. Tevékenységének ma is élő bizonyítékai a fürdőpark százesztendőnél idősebb fái. Igen kedvelte a gesztenyefákat, belőlük a Párád környéki utak mentén sokat telepíttetett. Leghíresebb a Parádfürdő és Recsk közötti, egy kilométer hosszú védett fasor. Eletében ültették el az Ilona-völgy mindkét oldalát kilométereken kísérő fasort, a Szent István-csevicén túl egészen a földútig. Hasonló kettős fasor gesztenyefái magasodnak Párád és Parádsasvár közt. A gesztenyefák adták a Károlyi birtok úthálózatának a jellegzetességét. Nem csupán az utakat szegélyezték a kedvelt fákkal, hanem Parádsasvár felett egy gesztenyésligetet is telepítettek.

A Károlyi család férfi és női tagjai nemcsak a terület birtokosaként maradtak meg a helybeliek emlékezetében, számon tartja az utókor jótéteményeiket és patriarchális segítőkészségüket.

A birtokszerző Károlyi György Széchenyi István barátja, a Magyar Tudományos Akadémia egyik alapítója, s pesti palotájukban feleségével együtt menedéket nyújtott az 1838-as pesti árvíz károsultjainak. 1848-49-es közszereplése miatt rárótt három hónapi fogság letöltése és százötvenezer forint bírság kifizetése után kizárólag birtokaival foglalkozott.

Már említettük, hogy a gróf 1864-ben Párád és más falvak ínségeseit ingyenebéddel és kenyérrel látta el. 1868-an a recski tűzvész károsultjait segítette. Fia, Károlyi Gyula 1878-ban a szentdomonkosi tűzeset kárvallottjainak megsegítésére a kastélyban tartott hangversenyt, amelyen Blaha Lujza is fellépett, s a rendezvény bevételeiből támogatta a nincsteleneket. Ugyancsak ő volt az, aki 1880-ban a különösképpen pusztító verpeléti tűzvész károsultjainak az arra a célra szervezett parádfürdői táncest bevételét engedte át.

Károlyi Györgyné 1885 karácsonyán az üveggyári telep iskolatermében karácsonyfát állított 36 tanulónak, akiket téli ruházattal ajándékozott meg.

A Károlyiak közül a legtöbb hagyomány Károlyi Mihállyal és feleségével kapcsolatban maradt fenn. Károlyi Mihály 1904-ben, Bodony leégése után nagy összeggel segítette a rászorulókat, s fő szerepe volt abban, hogy a falu újjáépítésére összefogott az ország. Mihály gróf 1918 decemberétől a pa-rádsasvári kastélyát hadikórház céljára ajánlotta fel, ahol sebesült katonák utókezelését végezték. A parádi föld nélküli szegényeknek 1919 tavaszán a Logi-dűlőben mért földet. Feleségéről számon tartja az emlékezet, hogy 1919 májusában a parádfürdői kastélyban egynapos óvodát nyitott, ahol a falu gyerekeit cukorkával, kaláccsal kínálta és velük énekelt. Más alkalommal azzal tette emlékezetessé a nevét, hogy egy télvíz idején látott mezítlábas gyereknek másnap csízmát küldött.

Károlyi Mihályné memoárjából tudjuk, hogy a férje a parádi üveggyárat szövetkezetté kívánta átalakítani. Azt tervezte, hogy egy ügyintéző üzemi tanácsot hoz létre a munkások képviselőiből. A gyár összbevételét három egyenlő részre osztották volna. Elképzelése szerint egyharmad rész bevételt a munkások kaptak volna, egy másik harmadát a jövedelemnek szociális célokra kívánta fordítani, míg az utolsó harmad a tulajdonosnál maradna, hogy az üzem fenntartását, működését biztosítani lehessen.

Az 1918-19-es forradalmak után a földosztó Károlyi Mihály emléke oly erős, hogy a környékbeliek ajkán megszületik a „Károlyi-nóta". A népdal a parasztember ítéletét fogalmazza meg az őt földhöz juttató Károlyi Mi-hályról, akinek személye idehaza 1920 után hivatalosan gyűlölet, gúny és per tárgya lett, s kinek a javait az állam elkobozta. (Lásd a Függelékben.)

1946-ban Károlyi Mihály és felesége hazatért az első emigrációból, és június 13-14-én körutazást tettek Heves megyében. Párádra 13-án este érkeztek meg, s az ünneplést másnap tartották, amikor a „szögi bíró" (Csor-tos fóter Mihály) régi huszárruhába öltözve fogadta a vendégeket. Érkezésükre diadalkaput is emeltek. A parádi képviselő-testület díszpolgári címet adományozott Károlyi Mihálynak. Az esemény résztvevői emlékeznek arra, hogy miután a díszpolgári oklevélben a nevét gróf Károlyi Mihálynak írták, ő ez ellen tiltakozott. Valóban így történt, mert a korabeli képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében jól látható, hogy utólag, a kitüntető cím átadása után, törölték a grófi titulust.

Károlyi Mihály emlékét a fürdői kastélyban 1978. október 26-án elhelyezett emléktábla őrzi, melynek leleplezésekor jelen volt a felesége. Talán egyszer lesz Párádon köztéri szobra is Károlyi Mihálynak...

Addig is a Károlyiak kitörölhetetlen emlékét őrzik a falu jelenkori földrajzi nevei. Károlyi György unokájáról kapta a nevét az Ilona-völgy és Ilona-patak. A gróf egyetlen leánya, Pálma (1847-1919) 1869-ben férjhez ment Dessewffy Aurél (1849-1928) grófhoz, s házasságukból 1871-ben született Ilona leányuk. Dessewffy gróf, miután sikerült a parádi gyógyvizekkel egészségét helyreállítani, hálából a parádfürdői parkban felállított egy fehér márvány Krisztus-szobrot, a Dessewffy-emléket. A szobrot 1959 márciusa után nyomtalanul eltüntették. Károlyi György jó barátjáról s Gábor fiának keresztapjáról, Széchenyi István grófról nevezték el a sasvári határban lévő Széchenyi-hegyet.

Károlyi Gyula szintén a jó barátjáról (gróf Wenckheim Rudolfról) nevezte el a ma is meglévő vadásztanyát Rudolf-tanyának, azért, mert ő volt, aki a gímszarvast a vadaskertbe telepítette.

Károlyi Gyula leányairól nevezte el a Parádfürdőn emelt létesítményeket. Első házasságából született Károlyi Erzsébet (1872-1954); Mihály grófnővéréről kapta a nevét az Erzsébet Szálló. A második házasságából született Károlyi Zsuzsanna (1882-1914) a névadója a Zsuzsanna-laknak, míg az ő húga, Károlyi Júlia (1883-?) nevét kapta a Juliette-lak.

Károlyi Mihályt, miután háromévesen elvesztette édesanyját, nővérével együtt a nagyanyja, özvegy Károlyi Edéné, született gróf Kornis Clarisse (1834-1906) nevelte fel, aki első férje halála után hozzáment Károlyi Sándorhoz (1831-1906). Miután Mihály gróf rendkívül szerette nevelőszüleit, nagyanyjáról és annak második férjéről nevezte el a Klarissza-forrást és a Sándor-rétet.


Forrás: Sulinet

 


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Kapcsolodó cikkek:





Nógrád megye várai könyv 2017 tavaszán jelenik meg
Legfrissebb bejegyzések:
2017-12-13
Mikebudai kocsányos tölgy
 | részletek
Közel 300 éves kocsányos tölgy. Helye: Mikebuda, hrsz: 0100/30; a törzs kerülete 5,5 m. ...
2017-09-27
A budafoki Ősök Fája
 | részletek
Budafok a bor és a pezsgő városa, a főváros egyik legkevésbé ismert városrésze, amely ennek ellenére sok érdekességet rejt. Mészkőbe vájt pincerendszert, barlanglakásokat, a hazai bor- és...
2017-09-27
Nevezetes fák, idős fák látványtérképen
 | részletek
A Civertan Grafikai Stúdió több tematikus látványtérképet készített az elmúlt évek során. 2018 nyarára tervezzük, ahogy az eddig műemlékes, nevezetes épületeket és személyeket bemutató színes,...
»» minden bejegyzés

Látványos, turisztikailag hasznos várostérképek a Civertan Grafikai Stúdiótól.

logó tervezés

Sikeres weboldalak, szép honlapok, olcsón
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak.
Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.